Tesómnak, Lengyel Nórinak
és Bicsánszky Pannának

Partizán dal

A határon sokan voltak
Megadásra szólítottak
Ezt nem tehettem meg
Fogtam fegyverem és eltűntem

Nevet sokszor váltottam
Elvesztettem gyereket és nőt
De sok barátom maradt
És néhányan vannak még velem

Öregasszony adott menedéket
Manzárdban fedezéket
Majd jöttek a katonák
Ő pedig meghalt hang nélkül

Reggel még hárman voltunk
Éjjelre maradtam egyedül
De mennem kell tovább
A határ nekem a börtön

A szél a szél csak süvít
A sírokon át csak süvít
Közel a szabadság
És kilépünk az árnyékból

Németek vannak nálam
Mondják igazoljam magam
De nem félek
Fegyverem magamhoz veszem

Nevet sokszor váltottam
Elvesztettem gyereket és nőt
De nem vagyok egyedül
Velem vannak mind a franciák

Öregember a padláson
Rejtett el minket
A németek elfogták
Ő pedig meghalt félsz nélkül

A szél a szél csak süvít
A sírokon át csak süvít
Közel a szabadság
És kilépünk az árnyékból

„A partizán panaszai” (La complainte du Partisan) 1943-ban született francia antifasiszta dal, mely a korabeli francia ellenállás egyik indulójává vált. A szöveg szerzője Emmanuel d’Astier de la Vigerie, a zenét az orosz emigráns Anna Marly komponálta hozzá. Anna apját, Jurij Bjetulinszkijt a bolsevikok ölték meg a forradalmat követő vörös terror elmebajában.

A dal végül Leonard Cohen zsidó származású kanadai író, dalszerző és zenész-előadó átdolgozásában vált világszerte ismertté. Hy Zaret angol fordítását használta föl. Eredetileg az 1969-es Songs from a Room című albumára rögzítette a tételt jeles előadónk. A hangszerelés minimalizmusa, a szöveg lecsiszoltsága, valamint a vokális interpretáció szikár visszafogottsága teszik számomra ezt a verziót a legszerethetőbbé. A dalszöveg fordítása is ezt a változatot követi.

Másik tételünk szintén Leonard Cohen nevéhez fűződik. A „Hallelujah” című dal az ő szerzeménye. Dicsőség az Úrnak, vagy dicsérd az Istent, praise the Lord: ezt jelenti az összeolvadt héber szókapcsolat. Ezúttal a fiatalon mennybement Jeff Buckley földolgozását idézzük föl. A szintén zenész Tim Buckley fia harmincegy éves volt, mikor is isteni lelkesültségében, mindenféle tudatmódosítószer (beleértve az alkoholt természetesen) hatásától mentesen, ruhástul beúszott a Mississippi-folyó egyik holtágába a „Whole Lotta Love” című Led Zeppelin-klasszikust énekelve, majd a folyó főáramába térve egy vontatóhajó által keltett áramlat a mélybe sodorta, és vízbe fulladt.

Halleluja

Hallom volt egy titkos akkord húrra
Dávid játszotta és nagy hatást tett az Úrra
De neked mindegy ugye hogy a dalt ki fújja
Így halad hogy negyedik ötödik
Moll zuhan dúr emelkedik
A zavart király írja halleluja

Hited erős de bizonyíték kell
Megkapod a tetőn fürdő nővel
Szép mint a hold szemedben újra
Konyhaszékhez kötözött
Hajad levágva trónod megdöntött
Ajkad pedig zengi hogy halleluja

Hiába ne vedd nevét szádra mondod
De nem is tudom nevét hiába
És ha tudnám is mit számítana
Fény villan minden szóban
Mindegy melyik az valóban
Szent vagy bukott halleluja

Tettem mi tőlem tellett sokat nem
Éreznem nem kell csak érintenem
Szavam igaz szíved nem csűri-csavarja
És még ha minden rosszra is fordult
A dal ura előtt szívem kicsordult
Nyelvemen semmi más csak halleluja

Drágám voltam itt korábban
Jártam a deszkákon ebben a szobában
Előtted is volt szívemnek útja
Lobogód láttam a márványív felett
A szerelem nem diadalmenet
Hanem egy hideg és bukott halleluja

Volt idő hogy meséltél arról
Amit lelked mélyén megéltél
De most már ezt senki sem tudja
És emlékezz ha benned moccantam
A szentlélek szárnyait hordoztam
És leheletünk volt megannyi halleluja

Talán van Isten odafenn
Hanem amit a szerelem terem
Nem más mint az eltaszított sóhaja
Nem egy éjjeli gyászmise
Fény mit nem látott senki sose
Hanem egy hideg és bukott halleluja