Poroszlay Kristófnak

Látok sötétet

Elvégre a barátom vagy
(legalábbis nekem ezt mondtad)
Látod-e valóban
(ami bennem van?)

Jártunk kocsmázni sokat
Cserélni gondolatokat
De vajon észrevetted-e valaha
Valódi gondolataimat?

Tudod él bennem a szeretet
Mindenki iránt akit ismerek
És él bennem az ösztönzés
Hogy éljek és ne eresszek

De tudod az ellentéte
Is fölmerül időnként bennem
És mindennek rémítő vége
Elsötétíti elmém

És látok sötétet
És látok sötétet
És látok sötétet
És látok sötétet
És pont úgy szeretlek
Mint ahogy remélem hogy
Megmentesz ettől a sötéttől

Hát remélem egy nap majd haver
Nyugalmas élet jő el
Együtt vagy külön
Egyedül vagy nővel
Nincs több élvhajhászás
Nincs több hamis mosoly
Földerülünk végre
És sosem alszunk már
Örök veretlen tesóm
Nem ezt látom csupán

Jaj ne sötétet látok
Jaj ne sötétet látok
Jaj ne sötétet látok
Jaj ne sötétet látok
És pont úgy szeretlek
Mint ahogy remélem hogy
Megmentesz ettől a sötéttől

Ez például nem is igazán haláldal eredeti intenciója szerint. Bonnie „Prince” Billy, azaz Will Oldham szerzeményét az idős Johnny Cash földolgozása avatta haláldallá. Nem sokkal saját halála előtt Johnny Cash földolgozta a dalt, vokálozott is benne a dalszerző Will Oldham, de, persze, mégis mindenki úgy tudja már, hogy ez egy kései Johnny Cash-szerzemény. Hát, nem az. Annyi baj legyen. 

Kicsit így járt a Hurt című dal is. Ezt Trent Reznor írta és vette föl eredetileg a Nine Inch Nails Downward Spiral című lemezére. Amelyik talán a legsikerültebb Nine Inch Nails-lemez. Mindenesetre a Hurt is kései Johnny Cash-dallá avanzsált.

Vajon Nick Cave Mercy Seat című remeke miért nem? Ezerforintos kérdés. Ám sajnos megelőzlek benneteket egy válaszkísérlettel, lakonikusan, dalonkénti bontásban.

Az I See a Darkness azért lett kései Johnny Cash-dal, mert a kutya nem ismeri az eredetit.

A Hurt azért lett kései Johnny Cash-dal, mert az öreg földolgozása jobb, mint az eredeti.

A Mercy Seat azért nem lett kései Johnny Cash-dal, mert az eredeti az egyik legjobb Nick Cave and the Bad Seeds-fölvétel. És egyébként is túl sok benne a szöveg, ráadásul nem is verze-refrén tagolásban.

Mindenesetre van az I See a Darkness című dalnak egy kevésbé ismert földolgozása is, magától a dal szerzőjétől, amelynek klipjében az önirónia helyre is teszi a pátosz esetleges túlcsordulását. Íme:

Ezek után talán át is nyargalhatnánk egy Johnny Cash-szerzeményre, ha ennyit emlegettük. De hoppá, hoppá: csak azt képzeli az ember, hogy egy valódi Cash-dalszövegre talál, és kiderül: ez is földolgozás. Shel Silverstein 1962-es szerzeménye a Twenty Five Minutes to Go: a dalszöveg beszélője a halálsoron várakozik kivégzésére. Johnny Cash tette naggyá a dalt. Azonban a legátütőbb interpretáció Diamanda Galás nevéhez fűződik.

Huszonöt perc és végem

Bitómat ácsolják a börtönudvaron
Huszonöt perc és végem
Várják hogy jöjjön belőlem a siralom
Huszonnégy perc és végem
Vacsorára adtak egy kis babot
Huszonhárom perc és végem
Senki sem kérdi hogyan vagyok
Huszonkét perc és végem
Kormányzó hol vagy hol az egész brancs
Huszonegy perc és végem
Polgármester nehogy lepattants
Húsz perc és végem
Seriff mondja halálod nézni jöttem
Tizenkilenc perc és végem
Arcba nevettem szemébe köptem
Tizennyolc perc és végem

Jön már a lelkész hogy megmentse lelkem
Tizenhárom perc és végem
Tűzről dumál de én hidegre leltem
Tizenkét perc és végem
A csapda kész bennem a félsz
Tizenegy perc és végem
Kötél és csapda minden kész
Tíz perc és végem
Várom hogy jöjjön a kegyelem
Kilenc perc és végem
De nem maradt már rám figyelem
Nyolc perc és végem

Lábam a csapdán nyakamon hurok
Öt perc és végem
Ha nem vág le senki nem szabadulok
Négy perc és végem
Látom a hegyeket látom az eget
Három perc és végem
Túl szép nekem aki halált nem emleget
Két perc és végem
Jönnek a varjak jönnek a héják
Egy perc és végem
Utolsó ringás zárja szemhéját

Ha már Diamanda Galás: ő az anatóliai görög-amerikai haláldal-specialista. Nem mellesleg a jelenleg lélegző egyik legjobb énekes. Lefordítok egy fekete amerikai népdal-szöveget interpretációjában. Azután visszakirándulok Európába, a görögökhöz, Diamanda Galás és civilizációnk gyökereihez. Hasonló kritikai értetlenséggel közelítem meg a halálbüntetést, mint ahogy az Egyesült Államokban élő örök európai Werner Herzog Into the Abyss című dokumentumfilmjében és On Death Row című dokusorozatában.

Ám, mint ahogy Walter Benjamin hathatós érveléssel bizonyítja Az erőszak kritikája (Zur Kritik der Gewalt) című korszakos írásában, minden jog és minden legális szankció valódi forrása a pallosjog, azaz az élet és halál fölött való ítélkezés lehetősége. Következésképpen a kompromisszummentes kritika nem kímélheti a jog és a jogon alapuló hatalom semmilyen mozzanatát sem.

Lássuk előbb, mi a teendőd, miután meghaltam. Két címen is fut a népdal: „Kind Favor” vagy ahogy Diamanda Galás (és még sok más neves előadó: Blind Lemon Jefferson, Bob Dylan, Lou Reed, stb.) címezi: „See That My Grave Is Kept Clean”. Az előadás során minden pársor első sora háromszor ismétlődik: ezt a fordításban megspóroltam.

Tartsd tisztán a síromat

Kérek még egy kedves szívességet
Kérlek tartsd tisztán a síromat

Két lovat fogtak be elém
Visznek lefelé az úton

Ez egy magányos út és vége nincs sosem
És ez az ősi gonosz szél nem változik sosem

Hallod ahogy a koporsó koppan?
Azt jelenti itt fekszek holtan

Ásd meg sírom ezüst ásóval
És eressz le aranylánccal

Hallod ahogy kong a harang?
Azt jelenti itt fekszek holtan

Kérek még egy utolsó szívességet
Kérlek tartsd tisztán a síromat
Tartsd tisztán a síromat

Kérek még egy kedves szívességet
Kérlek tartsd tisztán a síromat

Két lovat fogtak be elém
Visznek lefelé az úton

Ez egy magányos út és vége nincs sosem
És ez az ősi gonosz szél nem változik sosem

Hallod ahogy a koporsó koppan?
Azt jelenti itt fekszek holtan

Ásd meg sírom ezüst ásóval
És eressz le aranylánccal

Hallod ahogy kong a harang?
Azt jelenti itt fekszek holtan

Kérek még egy utolsó szívességet
Kérlek tartsd tisztán a síromat

Ami a jognak a halálbüntetés, az a mitikus világ rabságában élő emberi közösség számára az emberáldozat. Két „európai” őstörténet szól az emberáldozat, és ezzel együtt a mitikus erők lenyűgöző rabságából való radikális megszabadulás lehetőségéről. Ábrahám és Izsák története. Valamint Platónnak a Szókratész halálával kapcsolatos dialógusai, a Szókratész védőbeszéde és még inkább a Phaidón. Előbbi „sikertörténetnek” tűnik. Utóbbi pedig meghiúsulásnak. A Phaidón nyitányában a címszereplő elmagyarázza, miért is késleltették Szókratész kivégzését az ítélethozatalt követően. Egy rituáléról van szó, amelyben Thészeusz hajója a főszereplő. Phaidónt megkérdezik, milyen hajóról van szó.

„PHAIDÓN: Arról, amelyikkel – az athéniak szerint – Thészeusz annak idején elhajózott Krétára, fedélzetén hét-hét fiatal lánnyal és fiúval, majd ott őket is megmentette, és maga is megmenekült. Előtte az athéniak, így mesélik, megfogadták Apollónnak: ha megmenekülnek, minden évben ünnepi hálaküldöttség megy Déloszra. Nos, azóta évről évre felkeresik az istent. Viszont a küldöttség elindulása után – így szól a törvény – a várost tisztán kell tartani, és addig senkit sem szabad kivégezni, amíg meg nem érkezik Déloszra, majd onnan vissza nem tér a hajó.”

A szöveghelyhez fűzött fordítói jegyzet pedig így szól: „Thészeusz a mitológiai történet szerint a Minotaurusz megölésével szabadítja meg az athénieket attól, hogy kilenc évenként hét fiút és hét lányt kelljen Krétába küldeniük adóként, emberáldozatnak. Az erre való utalás amellett, hogy magyarázattal szolgál, miért telt el sok idő (Xenophón szerint harminc nap) az ítélet és a kivégzés között, már itt is az Apollón-kultuszhoz kapcsolja Szókratészt és sorsát.”[1]

Ha a szelek, az ősi gonosz szelek nem kedveznek, akkor a Déloszig és vissza tartó hajóút sok időt igénybe vehet. Az athéni közösségnek bőven lett volna ideje megváltoztatni ítéletét Szókratésszel kapcsolatban. És alkalma is, hiszen éppen erről szól az ünnep: az emberáldozat rítusának fölszámolásáról. Ám nem tették. Szókratész megissza a mérget és meghal. Az ő lelke megnyugodhatott. Miután a védőbeszéd során baljós jóslatot, mintegy átkot mondott az athéni polgárok közösségére.  

A Phaidón köre: Szókratész kivégzésével ez a közösség a szó par excellence értelmében öntudatlanul visszasüllyed abba az állapotba, amelynek leküzdését ünnepli a déloszi hajóút szokásával. A megkövesedett rítus értelemvesztésének is példája ez. De arra is emlékeztet bennünket, hogy minden gesztussal, amellyel meghajlunk a jog és az általa szankcionált hatalom eljárásai előtt, ugyanígy visszasüllyedünk, alkalomról alkalomra, a mitikus rabságba. Ideje volna már kitörnünk.

*

Jegyzet:

[1] Platón: Phaidón. Fordította és a jegyzeteket írta: Bárány István. Atlantisz, 2020. 12.