Lassan ugyan közhelyszámba megy, és talán kikopik az emlékezetből, de az új típusú koronavírus okozta járvány és egészségügyi veszélyhelyzet nemcsak a társas együttlét és a személyes kapcsolatok fenntartására irányuló hétköznapi rutint alakította át (ha csupán időlegesen is), de a szolidaritás teherbíró képességét is próbára tette. Utóbbi a faji előítéletekkel szembeni tiltakozáshullám révén arra is rávilágít, hogy a jelenlegi politikai berendezkedés mennyire a valóságot elfedő és meghamisító látszatokon alapul. Trump elnök legutóbbi manővere Tulsában, midőn ismét számot adott róla, mekkora stratéga, kijelentve, hogy azért lassította a tesztelést, mert úgy értelemszerűen kevesebb esetet találni, ami pedig javítja a vírushelyzetről kialakult képet, arról is sokat elmond, milyen szellemi erőfeszítésekre képes a struccpolitika, ha olyan vezetőre lel, aki rátermettségét azzal bizonyítja, hogy képes meginni egy pohár vizet anélkül, hogy lecsöpögtetné magát.
Mindezt azért tartottam szükségesnek elmondani, mert a Trumppal szemben köztudottan rendkívül kritikus Stephen King Scott Carey és a leszbikus házaspár, Deirdre és Missy történetével úgy beszél a vidéki Amerika szolidaritásra való képességéről nemrég magyarul is megjelent karcsú könyvében, hogy azt nem elkeseredett küzdelemként, hanem emelkedett, boldogságra jogosító cselekedetként mutatja be. A konzervatív republikánusként jellemzett helybéliek és a vegetáriánus tex-mex éttermet nyitó lányok közt eleinte áthidalhatatlannak tetsző szakadék tátong, és Scott, aki rejtélyes, megmagyarázhatatlan és leállíthatatlan súlyvesztésével mind közelebb kerül a nullgravitációs létezéshez, még utoljára mindent megtesz azért, hogy a közösség tagjai (beleértve saját magát is) elemelkedjenek a talajtól, és pillantásukat fölfelé, egymásra irányítsák.
Az emelkedés kulcsfogalom e különös mesében, és nem csupán Scott fizikai valóságát határozza meg, hanem szemléletét, meggyőződéseit is. Amikor eltökéli, ahelyett, hogy rosszul érezné magát, inkább keblére öleli sorsát, azzal alapvetően fordítja meg a hétköznapi rosszkedv okozta feszültségteli szituációt: felkarolja a hölgyek ügyét, ami természetesen őket és a várost is megváltoztatja. Az Emelkedés egy kifejezetten pozitív és életigenlő történet az ember apró kis katarzisairól, ami az idei tavasz fényében talán a szokottnál is töltekezőbb, energetizálóbb hatással bír.
„Ahogy az én kevesbedik – írja Byung-Chul Han A kiégés társadalma című filozófiai értekezésében –, a létezés nehézségi ereje az egóról a világra kerül át.” A kevesbedés itt azt jelenti, az egyén megszabadul önkizsákmányoló aktivitásaitól, és újra szétnéz a világban. Kingnél az emelkedés eksztázisában az ember egyszerűen túllép önmagán, hogy a szemlélődésben kitárulkozzék előtte a világ. „Fenséges volt. Minden az volt: a sötétedő ég, a kavicsok az aszfaltban, a narancsárga marker, ami a Pulykaporoszka utolsó K-ját hirdette. A világ igazi arca.” (124–125.)
Ez a kontempláció – Han könyvében a vita contemplativa (vissza)vágyott türelme – olyan felszabadító erővel bír, ami a test ráfordulásával a világra Scott történetében egymás mellé rendeli természeti és épített környezet darabkáit, bennük egyszerre sejtetve a létezés valóságát: „az egész világ megnyílt előtte, feltárult a hétköznapi dolgok általában rejtett csodája: az ólmos, alacsony ég, a belváros épületein lengő zászlók, minden drága kavics és csikk és sörösdoboz az út mentén”. (169.)
A kapcsolódás a világhoz nem más, mint emelkedettség, a türelmes szemlélet pedig hagyja, hogy a világ átjárja, és beszéljen helyette. Így lesz Kingnél a létnek „hihetetlen könnyűsége”, ahonnan még a távozás is fennkölt és eksztatikus. A mű bizonyos tekintetben jóhiszemű politikai állásfoglalás, annak a szándéknak az érvényesítése, amely a másokért való tenni akarásban nem a visszahúzó erőt vagy a PC-viselkedés kirakatba tételét érzékeli, hanem a szertelen könnyűséget és magától értetődőséget, minek révén még a konfliktusos helyzetek is feloldhatók odafigyeléssel és humorral. King ez alkalommal valóban mesét írt, lenyesett minden fölösleget, takarékos ecsetvonásokkal vitte vászonra képzelt kisvárosa, Castle Rock legújabb történetét, hogy egy-egy „drága kavicsban” villantsa föl a rejtett csodákat.
Stephen King: Emelkedés. Fordította Pék Zoltán. Budapest, Európa, 2020.
