"Egy Terry Pratchett […] kezében a fantasztikum a kortárs erkölcsök és intézmények szatírájának nagyszerű eszköze[1]." (Brian Attebery)

Terry Pratchett, azaz Sir Terence David John Pratchett professzor 1948. április 28-án született Beaconsfieldben, és 2015. március 12-én hunyt el Broad Chalke-ban. Több mint 70 könyvet írt, köztük 41 Korongvilág regényt. Ezek közül többet színpadra, rádióra, televízióra, képregénnyé, videojátékká vagy társasjátékká adaptáltak, megfilmesítettek (mind animációs, mind élőszereplős változatban), s együttműködésével képeskönyvek, térképek, útikalauzok, határidő- és fali naptárak is készültek. Már életében több mint 110 millió Pratchett könyvet adtak el, 37 nyelven[2]. A kilencvenes években az ő műveit vásárolták a legtöbben az Egyesült Királyságban, minden századik eladott regény az ő nevét viselte borítóján[3]. Leghíresebb alkotására, a Korongvilágra egy kisebb iparág épült, akkora a kereslet a kapcsolódó termékekre. Rajongói számos online fórumot hoztak létre, több levelezőcsoport, illetve honlap foglalkozik kizárólag vele, írásaival vagy azok egy bizonyos részével, többnyire a Korongvilággal[4]. Kölcsönkenyér visszajár: még paródiát is írtak belőle, ami 2015-ben jelent meg.

Pratchett újságíróként kezdte a pályáját, s szabadidejében írta science fiction és fantasy műveit gyerekek és felnőttek számára. Amikor ezek sikert arattak, 1987-ben hivatásos író lett, és 2004-ig évente két regénye jelent meg. Témától és műfajtól függetlenül az összes írása emberbaráti nézeteket tükröz. Igazságérzete, méltányosságra törekvése, agyafúrt, csalafinta gondolkozásmódja, nagyfokú és elmélyült nyelvismerete, kommunikációs és kombinatorikus készsége, sajátos és játékos világszemlélete – amely azonnal kiszúrta az emberi történelem és társadalom abszurditásait, s ezeket tanulságosan, mégis szórakoztatóan mutatta be – rabul ejti, megnevetteti és észrevétlenül bevonja a történetbe olvasóit. Teszi mindezt könnyedén, szellemesen, jóra ösztönözve. Ő találta ki a „narratív kauzalitás” terminust[5], amelyet aztán sűrűn alkalmazott s meglepetésszerűen alakított: egész betegségéig a műveinek cselekménye legalább három előre nem látott csavart tartalmazott.

"Dióhéjban, [a narratív kauzalitás] azt jelenti, hogy a meséknek megvan a maguk mintázata, amit nagyon könnyű követni, s nagyon nehéz eltérni tőle. A legprimitívebben megfogalmazva: ha a király legkisebb fia nekivág egy küldetésnek, amelyet a két bátyja már elbukott, az ember biztosan tudja, hogy neki sikerülni fog. A narratív kauzalitás szabja meg, hogy neki sikerüljön. És amikor találkozik egy öregasszonnyal az erdőben, akitől bátyjai megtagadták a segítséget, ám ő megosztja vele az ebédjét, az öregasszony személye, vagy amit ad, vagy mond neki, segíteni fog a küldetés teljesítésében. Ez a nyugati világ meséiben a narratív struktúra inherens része.

A narratív kauzalitás annak az érzékelése, ahogy a cselekmény, cselekményszál vagy a mese egyes elemei hajlamosak hasonló mintát követni, mint korábban sok ezer másik." (Stan Nicholls)[6]

Irodalmi alkotásainak éleselméjűsége és éleslátása ellenére Pratchett nem sok szakmai elismerésben részesült élete során: 1989-ben a Piramisokért megkapta a Brit Science Fiction Díjat (BSFA), 2001-ben elnyerte a Carnegie-medált a Fantasztikus Maurícius és az ő tanult rágcsálói című ifjúsági regényért, 2010-ben életműdíjjal tüntették ki (World Fantasy Award for Life Achievement), 2013-ban 50. regényét[7] ismerték el a humoros írásokat honoráló Bollinger Everyman Wodehouse-díjjal. Az amerikai science fiction és fantasy írók Kate Wilhelm Napforduló-díját 2016-ban, posztumusz kapta meg. Az irodalmon kívül is kapott elismerést: például elneveztek róla egy aszteroidát, számtalan egyetem választotta díszdoktorává, és II. Erzsébet királynő 1998-ban kinevezte a Brit Birodalom Rendje tisztjének (OBE), 2009-ben pedig lovaggá ütötte az irodalomnak tett szolgálataiért.

2007-ben nyilvánosságra hozta, hogy az Alzheimer-kór egy ritka alfajában szenved, s kampányt indított, hogy ráirányítsa a figyelmet erre a rettenetes nyavalyára[8], adományokat gyűjtsön a betegség kutatására. Ő maga több mint egymillió dollárt adományozott erre a célra. 2013-ban őt választották az év humanistájának (Humanist of the Year) részint az Alzheimer-kutatások támogatásáért és az eutanáziáért folytatott kampánya okán, részint a kegyes halálról szóló díjnyertes BBC dokumentumfilm narrátori szerepében mondottakért: „lehetővé kellene tenni a súlyos és halálos kimenetelű betegségben szenvedők számára, hogy szenvedés helyett választhassák azt, hogy orvosi segítséggel békésen meghalnak.” A londoni könyvvásáron, 2014. április 8-án ünnepelték az első Nemzetközi Sir Terry Pratchett-napot. Nagyrabecsülésük és csodálatuk kifejezéseképpen 17 szerző írt a 2015-ben kiadott In Memory: A Tribute to Sir Terry Pratchett[9] című kötetbe.

Amikor az író meghalt, az Egyesült Királyság számos pontján jelentek meg az emlékének hódoló falfestmények, graffitik. Némelyik elkészítése hónapokba telt, a legismertebb a londoni Shoreditch Street-i[10]. A BBC dramatizált dokumentumfilmet forgatott életéről Back in Black[11] címmel, melyet 2017. február 11-én sugároztak először. A Salisbury Múzeum kiállítást rendezett az életéről (Terry Pratchett: HisWorld[12], 2017. szeptember 17-e és 2018. január 13-a között). Azóta már két életrajzot is írtak róla, a nemhivatalosat Marc Burrows, a hivatalosat titkára és barátja, Rob Wilkins[13].

Bár már megkezdődött, munkásságának tudományos feldolgozása még várat magára, talán hihetetlen népszerűsége miatt (gyanús, ha a tömegeknek ennyire tetszik valami!), talán választott műfaja és elbeszélői módja[14] miatt, amivel kétszeresen is periferikus helyzetbe hozta magát: sokan még manapság sem veszik komolyan sem a humort, sem a fantasyt, a kettőt együtt meg végképp nem.[15] Ám 2024. október 31-én bejelentették,[16] hogy Pratchett Az éjjeli őrjárat című regénye megjelenik idén áprilisban – a nemzetközi Terry Pratchett-napra – a Penguin Modern Klasszikusok sorozatban, azaz kezdetét vette – nagyon helyesen – az életmű kanonizálása.

Pratchett utolsó kívánságának megfelelően minden befejezetlen regényét, pontosabban az azokat tartalmazó merevlemezeket megsemmisítette egy úthenger[17], s így az általa utoljára jóváhagyott Korongvilág-regény tényleg az utolsó a sorozatban. Hagyatékát a Méh-rend[18] tizenkét tagja gondozza.

"Egész életemben még egyetlen másik író sem adott ilyen sok élvezetet és örömet nekem. Képes volt a kamaszfiúknak (és -lányoknak) tetsző vásári komédiára, de arra is képes volt, hogy kifinomult, bölcs és nagyon vicces legyen a felnőttek világában. Szerettem, mert talán saját maga legnagyobb meglepetésére szinte mindegyik általa ellenszenvesnek tartott szereplője fokozatosan egyre valóságosabb, egyre érdekesebb, egyre összetettebb lett." (A. S. Byatt)

Pratchett azt írta A kaszásban: „Senki sem hal meg addig, míg a világban általa okozott hullámok el nem ülnek”[xv], majd ezt a fontos gondolatot megismételte a Postabajban kissé másként fogalmazva: „Amíg emlegetik a nevét, az ember nem halott”[xvi]. Ebben a regényben kollégái úgy örökítik meg egy elhunyt – feltehetőleg meggyilkolt – szereplő emlékét, hogy minden katt-, azaz távíróüzenetbe beillesztik a GNU kódot és az illető nevét. Ezért aztán a szerző halála után a Reddit írt egy ilyen GNU kódot, amitől a honlapok HTML-kódja megemlékezik Pratchettről, s a fejlesztőknek hála mára ez a #GNUTerryPratchett ott van mindenütt, s terjed tovább, míg világ a világ, pontosabban amíg csak lesz internet, mindörökké, ámen.

*

Jegyzetek:

[1] A címe Snuff, magyar jelentése kb. Szívás.

[2] Magyarul kb. Emlékezetül: Hódolat Sir Terry Pratchettnek.

[3] Magyarul kb. Újra itt feketében.

[4] Magyarul kb. Terry Pratchett sajátvilága.

[5] Attebery 2014: 4.

[6] Adam Whitehead. Sales of Sir Terry Pratchett's DISCWORLD series pass 100 million copies, The Wertzone, 2022. május 12., https://thewertzone.blogspot.com/2022/05/sales-of-sir-terry-pratchetts-discworld.html

[7] James 1994: 202.

[8] Vö. https://www.lspace.org/.

[9] Később narratív imperatívusz lett belőle.

[10] Nicholls 343–344.

[11] Pratchett embuggarance-nak nevezte betegségét, alapja a bugger*, amely az em- előtaggal** és az -ance igéből főnevet képző utótaggal hozza létre a „szárnyamat szegő szarházi” jelentésű főnevet.

* Jelentése itt szarházi, gazember, seggfej.

**Amely b előtt hasonult en- suffixum és vagy valamiben benne, valamin belül jelentésű, vagy teljeskörű korlátozást, határok közé szorítást jelent, esetünkben alighanem mindkettőt.

[12] https://www.standard.co.uk/news/london/terry-pratchett-mural-in-shoreditch-complete-after-months-of-work-10279938.html

[13] Korábban Andrew Butler 2001-es Pratchettről szóló kötete tartalmazott életrajzi elemeket (Pocket Essentials Guide to Terry Pratchett), tíz évvel később Craig Cabell írt róla biográfiát (Terry Pratchett: The Spirit of Fantasy).

[14] Lásd Frye 1957.

[15] Az Európai Anglisztikai Társaságnak (ESSE) hála tavaly két hetet tölthettem a dublini Trinity College Pratchett-archívumában azért, hogy anyagot gyűjtsek a készülő könyvemhez, és a Routledge kiadónál fog megjelenni a Pratchett-fordításokról készülő tanulmánykötet (szerk. Sohár Anikó & James Hadley).

[16] https://terrypratchett.com/news/terry-pratchett-penguin-classic/

[17] És, mivel az úthenger kevésnek bizonyult, jött egy kőzúzó. Az esemény 2017. augusztus 30-án történt, ahogy arról a BBC is beszámolt: https://www.bbc.com/news/uk-england-dorset-41093066.

[18] Order of the Honey Bee. Pratchett halálának első évfordulóján tartott megemlékezésen kiosztott színarany méhkitűzőt a következők kapták: Rob Wilkins, Lady Pratchett, Rhianna Pratchett, Sandra Kidby, Mark Boomla, Stephen Briggs, Rod Brown, Philippa Dickinson, Malcolm Edwards, Larry Finlay, Pat Harkin, Paul Kidby, David Lloyd, Kevin O’Malley, Bernard Pearson, Colin Smythe és Samir Thantrey. (Wilkins)

[19] A kaszás, 260.

[20] Postabaj, 79.

*

Bibliográfia:

Attebery, Brian. Stories about Stories. Fantasy and the Re-making of Myth, Oxford University Press, 2014.

Frye, Northrop. Anatomy of Criticism, New York, Atheneum, 1966. (első kiadás: Princeton UP, 1957).

James, Edward. The City-Watch. In: Terry Pratchett: Guilty of Literature, szerk. Andrew M. Butler, Edward James és Farah Mendlesohn, Old Earth Books, 2004. 193–216.

Nicholls, Stan. Terry Pratchett Leaves the Furniture Alone. In: uő: Wordsmiths of Wonder. Fifty Interviews with Writers of the Fantastic, Orbit, 1993. 340–347.

Pratchett, Terry. A kaszás. 1. kiadás. Ford. Sohár Anikó. Debrecen: Cherubion, 2000. 2. kiadás. Ford. Farkas Veronika. Budapest: Delta Vision, 2012.

Pratchett, Terry. Postabaj. Ford. Járdán Csaba, Tarján Eszter. Budapest: Delta Vision, 2022.

Wilkins, Rob. Terry Pratchett: A Life With Footnotes. The Official Biography, Doubleday, 2022.