Ismét érkezik a PesText! Május 9-én találkozhat a magyar olvasóközönség Vetle Lid Larssen norvég szerzővel, akit Hász Róbert kérdez majd magyarul nemrég megjelent könyvéről, A csillagtudósok című regényről, és sok minden másról. Jeney Zoltán interjúja. 

PesText: Nem véletlen, hogy a PesText fesztiválon te leszel Vetle Lid Larssen beszélgetőpartnere, hiszen hasonló témában írtatok regényt. Mi ez a közös téma? Mondanál pár szót erről a réges-régi norvég-magyar kalandról, amely mindkettőtöket megihletett?

Hász Róbert: A téma különös és egyben megható. Ez volt ugyanis az első ún. nemzetközi kooperációban lezajlott kutatóexpedíció, amelyben több tucat csillagász vett részt ugyanazzal a feladattal: megfigyelni a Vénusz bolygó 1769-es átvonulását a Nap előtt. A tudományos cél pedig az volt, hogy a megfigyelések (Vénusz-árnyék, áthaladási sebesség, stb.) eredményeit felhasználva pontosan meg tudjuk végre határozni a Föld és a Nap közti távolságot. Több tucat expedíció indult útnak a Föld különböző tájaira, Tahititől kezdve Vardőn át Indiáig, hogy számos helyen egy és ugyanazon csillagászati jelenséget tanulmányozzák. A legtöbb esetben maga az utazás is kockázatos kaland volt, előfordult, hogy hiábavalóan tették meg a tudósok a veszélyes kirándulást, vagy nem értek időben célba, vagy az adott napon felhők borították az eget (vagy, mint James Cook esetében, aki időben odaért ugyan Tahiti szigetére, de a fáma szerint egy bennszülött lány elcsent a hajóról egy fontos műszert, aminek következtében az obszerváció nem sikerült. Jó, mondjuk Cook ezt követően felfedezte Ausztrália partjait, tehát valami eredménye csak volt vállalkozásának). Ezzel a céllal utazott 1768-ban a messzi északra Sajnovics János, és a bécsi csillagda vezetője, Hell Miksa is. Izgalmas, kihívásokkal teli regénytéma, nem csoda, hogy Vetle Lid Larssent is megihlette. Inkább az a fura, hogy korábban más írók figyelmét elkerülte ez a 18. századi tudományos vállalkozás.

PesText: Milyen különbségeket látsz a magyar és a norvég irodalmi verzió között? Érvényesülnek „nemzeti szempontok“?

H. R.: Részben érvényesülnek, részben nem. Nehéz úgy beszélni Larssen úr könyvéről, hogy véletlenül ne szpojlerezzek. Hozzánk, magyarokhoz elsősorban nyilván Sajnovics János figurája áll közel, mivel hazánk szülötte – igaz, Hell Miksa is, felvidékiként, bár ő inkább volt német, mint magyar –, és a finn–magyar nyelvrokonság felfedezésével, megalapozásával Sajnovics János nagy lépést tett a nemzetközi összehasonlító nyelvtudomány megszületése felé. A regény norvég változatában Sajnovics és Hell figurája elfogulatlanabb karakterjegyekkel van felruházva, a szerző fókusza inkább a melléjük rendelt norvég diák, Borchgrevink fejlődéstörténetére irányul, aki Trondheimben csatlakozott az expedícióhoz. A rajtvonalon hárman egyszerre indulnak a főszereplő címéért, de a versenyfutásból végül az utóbbi, a norvég diák kerül ki győztesként. Az általam megírt regényben maga az út is lényeges szerepet kap, nem mellőzve az út első két harmadát, ami Bécstől Trondheimig tartott. Két jezsuita szerzetes, a jezsuitákat üldöző protestáns világban, álruhában, inkognitó. Larssen regényében nagyobb hangsúly helyeződik az út harmadik harmadára, Trondheimtől Vardøig, és a szigeten eltöltött időre.

PesText: A regény egyik szála a magyar nyelvtudomány történetének meghatározó eseménye, a finnugor nyelvrokonság felfedezésének első állomása. Hogyan jelenik ez meg egy norvég szépirodalmi műben?

H.R.: Jelen van, ábrázolva van. Legalább akkora hangsúllyal, mint az én regényemben. Ez mindenképpen egyik erénye a regénynek.

PesText: A regényben leírt expedícióról fennmaradtak a résztvevők leírásai, vagyis meglehetősen jól dokumentált utazásról van szó, ugyanakkor mivel szubjektivitást nem nélkülöző feljegyzésekről van szó, ez jó játéklehetőséget adhat egy szépírónak. Hogyan élt ezzel Vetle Lid Larssen?

H. R.: Nyilvánvalóan élt, már a regény indításától kezdve tetten érhető a játék, és az, hogy máshogy álltunk hozzá a regény szerkezeti felépítéséhez, más nézőpontból (Larssen esetében több nézőpontról is beszélhetünk) közelítettünk a történethez. Az általam feldolgozott változatban a hangsúlyt (érthető nemzeti elfogultság és érintettség okán) Sajnovics János fejlődéstörténetére helyeztem, ahol maga az expedíció, a tudományos vállalkozás „csupán” kerete ennek a belső, lelki fejlődésnek. Larssen úr könyvében valami hasonló fejlődéstörténet zajlik le, csak éppen egy másik személyre fókuszálva, ahol Sajnovics és Hell karaktere szolgálja ennek a fejlődéstörténetnek a keretezését. A regény szövege mentes a barokkos mondatoktól, nyelvezete szikár, olykor kopár – mint Vardø szigete. Ugyanakkor pontos, feszes. Van egy mondat a regényben, ami megragadott, és akár egy rejtett vezérszála is lehetne a történetnek, s a mindenkori akademicusokhoz szól: az érvényesüléshez a becsvágynak nagyobbnak kell lennie a tudásnál.