6 perc világhír! Könyvek listázása, díjak odaítélése, versek kiállítása és egy centenárium méltó megünneplése: ezúttal szinte hurráoptimista, de legalábbis pozitív hírekkel szolgál heti beszámolónk.
Másutt talán elkélne a hosszasan kifejtett érvelés, ám egy irodalmi orgánum hasábjain aligha szükséges bizonygatnunk, hogy
a könyvkritikusok úgy általában a világ legfontosabb személyei közé tartoznak.
Amennyiben mégis argumentációt igényelne ez az erős vélelem, hát az amerikai könyvkritikusok 1974 óta tevékeny hivatalos egyesülése, a National Book Critics Circle (NBCC) épp a múlt kedden hozta nyilvánosságra, hogy mely kötetek kerültek be a tavalyi amerikai könyvtermés legjavát jutalmazó díjainak döntő körébe. A társaságról, amely nemes küldetésének tartja a kiemelkedő írásművek elismerését, valamint az irodalomról, az olvasásról és a kritikáról való közös gondolkodás ösztönzését, pár hónapja futólag már szó esett e rovatban. Akkor az új megjelenésű nem angolszász szépirodalmi művek legjobb fordításait honoráló, frissen megalapított Barrios Book in Translation Prize longlistje kínált apropót az említésre. E díjnak most immár hat tételesre szűkült döntős mezőnyében továbbra is az esélyesek között leljük Olga Tokarczuk regénye, a Jakub könyvei fordítását éppúgy, mint annak a transzlátornak a teljesítményét, aki a katalán Irene Solà Énekelek, s táncot jár a hegy című művét ültette át angolra.
A néhány recenzensi életműdíjast is megnevező virtuális esemény legnagyobb érdeklődéssel várt bejelentései mindazonáltal az NBCC szokott hat díjkategóriájához kapcsolódtak. A fiction és a nonfiction mellett a költészeti, a kritikai-irodalomtudományi, az életrajzi és az önéletrajzi osztály alkotja ezt a hatost, s a döntős címek áttekintése felettébb érzékletessé teheti számunkra a nézőpontok gazdagításának és megváltoztatásának, egyszersmind a sokszínűség felmutatásának főszempontját. A nonfiction és a történeti életrajz zsánerében mindez, illetve az átkeretezés ambíciója különösen szembeötlő lehet, akár a rabszolgaság eltörléséért hatékonyan küzdő Grimke nővérek eleddig vajmi ritkán emlegetett afroamerikai rokonainak szentelt munkát, akár a Herman Melville és XX. századi monográfusa, Lewis Mumford kettős portréját kínáló kötetet, akár azt a csoportbiográfiát szemléljük, amelyben négy brit filozófusnő kerülhet érdeklődésünk teljességgel kiérdemelt középpontjába.
*
Az amerikai könyvkritikusok által odaítélt díjak március 23-án kerülnek majd átadásra, s addig még jó eséllyel megismerkedhetünk a jelöltek sorából néhány egyelőre ismeretlen névvel és címmel. Úgy tetszik, különösen a költészeti klasszisban vagyunk elmaradásban, amit az is érzékeltethet, hogy az öt jelölt közül portálunk felületén eddig csupán az egyikük, a kiváló Bernadette Mayer nevével és érdemi bemutatásával találkozhattak az olvasók – Simon Bettina jóvoltából. Ezt is észbe véve könnyű tehát üdvösen hiánypótlónak és áldásos célzatúnak elismerni a 2014-ben létrejött európai költészeti platform, a Versopolis legújabb kezdeményezését, a Poetry Expo 23-at, mely „digitális költészeti vásár” ugyancsak a múlt kedden nyílt meg tíz poéta egy-egy költeményének szerzői előadásával. Connecting by poetry, creating for the future – e rokonszenves jelmondat jegyében zajlik egészen február végéig az eseménysorozat, amelynek nyelvi, kulturális és stiláris sokszínűsége már az első pillantásra felettébb imponálónak tűnhet.
*
Ahogy a kortárs költészet számára a közönséggel való találkozás biztosíthatja az alapvető életesélyt, éppúgy a rég lezárult írói életműveket is csupán az olvasás és az újraolvasás tarthatja elevenen. Az ilyen-olyan évfordulók ilyesformán csak akkor tölthetik be hivatásukat, ha bátorítják és serkentik az (újra)felfedezés aktusát, friss közelítések és eredeti nézőpontok felkínálásával csábítva az olvasókat. Jó esetben így olvassuk maivá szerte a világban a száz éve elhunyt Katherine Mansfield karcsú, de mégis oly jelentékeny életművét. Ilyen újszerű nézőpontot kínál most számunkra Claire Harman januárban megjelent monográfiája, amely már a címében is vonzó Mansfield-képpel kecsegtet: All Sorts of Lives – Katherine Mansfield and the Art of Risking Everything (Mindenféle életek – K. M. és a mindent kockáztatás művészete). S hogy az életek mellett a nevek sokfélesége szintúgy jellemző volt az önazonosságára gyakorta rákérdező írónőre, azt Harman munkája és annak recenzensei is rendre a szerzői és
álnevek meg a becéző önmegnevezések valóságos tömkelegével igazolják: Katya, Katerina, Kissienka, Katoushka, Kezia, Rewa, Tui, Maata, Kass, Katharina, Kathë Schonfeld, Mrs. K. Bendall, Kathë Beauchamp-Bowden, Juliet, Vere, Ariadne, Sally, Pearl, Guy, Lili Heron, Julian Mark, Matilda Berry, Elizabeth Stanley, „the Tiger”, Boris Petrovsky, K.M. – és Katherine Mansfield.
Ám Harman munkája sokkalta érdekesebbnek ígérkezik annál, semhogy ily kutyafuttában ismertessem. Inkább bevárnám a megrendelt kötet kiszállítását, s addig is álljon itt kattinthatóan az életrajz egyik első amerikai ismertetése, a New York-i Könyvszemle vitázva elismerő bírálata.
