Az eheti hírszemlében László Ferenc két korábbi aljas merénylet továbbgyűrűző hatásáról számol be, valamint ráadásképp egy mélyen kisszerű politikai csatározásról, amely akár az ismerősség meghitt érzését is felkeltheti az olvasóban.

Még október végén történt, hogy cybertámadás érte az Egyesült Királyság országos főkönyvtára, vagyis a British Library online információs rendszerét. Az oroszországi netes adatmartalóc csoport, a tavaly május óta aktív Rhysida által elkövetett bűncselekmény következtében az elektronikus könyvtári szolgáltatások működése megbénult, és egészében mindmáig nem állt helyre. Így jelenleg még a könyvtár alapvető katalógus adatbázisa sem elérhető, habár ennek ismételt használatba helyezését legalább már viszonylag közeli időpontra, január közepére ígérik az illetékesek. Más online részlegekben még hosszabb üzemen kívüli periódus várható, és mindez, úgy lehet, az egyelőre még korántsem felbecsülhető mértékű károkozásnak csupán a kisebbik része. Merthogy a könyvtár weboldalát, online rendszereit, levelezését, sőt egyes helyszíni szolgáltatásait (mint a Wi-Fi) is érintő támadás során gazdasági és személyes adatok tömege is a rablók kezébe került, és ennek eredményeképpen a hírek november végén immár zsarolásról és 20 bitcoin összegű (mintegy 300 millió forintot kitevő) váltságdíj-követelésről szóltak – 490 ezer fájlnyi zsákmány ellenértékeként. Mivel a British Library nem fizetett, így a Rhysida „Data hunters, enjoy!” felkiáltással

a dark web használói elé tárta az elrabolt adatok mintegy 90 %-át.

S ha mindez még nem lenne elég, hát a negatív hatások közé az is odasorolható, hogy egy egészen friss hír szerint a támadás következtében idén alighanem jelentős késedelmet szenved majd az a máskülönben februárban esedékes elszámolás, amely a könyvkölcsönzések összesítése alapján készül el, évente vagy 6 millió font szerzői jogdíjhoz hozzájuttatva a brit szerzőket. S túl mindezen, a támadás sokkja fájdalmasan egyértelművé tette azt is, hogy a könyvtárak és múzeumok ideális, monthatni született áldozatai a cyberbűnözőknek.

*

Salman Rushdie, tudjuk, még 2022 augusztusában egy másik, még aljasabb merénylet elszenvedője volt, és a napokban ebben az ügyben is további meglepő fejleményekről értesülhettünk. Amint arról már októberben informálta e rovat olvasóit a szokott hírmondót akkor nagyszívűen helyettesítő és teljes értékűen pótoló Zelei Dávid, a jobb szemére megvakult és a poszttraumás stressz tüneteitől szenvedő

Rushdie könyvet írt a támadásról,

s a Knife: Meditations After an Attempted Murder című kötetet április 16-án fogja megjelentetni az író kiadója, a Penguin Random House. Nos, váratlan módon ez a még nyomdába sem került munka vált 2024 első napjaiban a gyilkossági kísérletet elkövető Hadi Matar perének kulcsszereplőjévé. A magát ártatlannak valló vádlott és jogi képviselője ugyanis a védelem szempontjából létfontosságúnak ítéli, hogy a tárgyalás előtt megismerhesse Rushdie szövegét. Mert ahogy Matar ügyvédje, Nathaniel Barone kifejtette, a Knife e vonatkozásban számukra nem csupán egy könyv; annak minden részlete jelentőséggel bírhat a per szempontjából. A bíró pedig a legutolsó hír szerint úgy határozott, hogy a vádlottat megilleti a jog, hogy megismerje Rushdie könyvét, sőt a kézirathoz kapcsolódó egyéb anyagokat is. Így hát, ahelyett, hogy hétfőn az esküdtszék tagjainak kiválasztásával megkezdődött volna a büntetőper, a tárgyalást meghatározatlan időre elnapolták. A merénylő pedig idén tavasszal áldozatának visszaemlékezését fogja búvárolni, vagy másként búvárlani.

*

Végezetül következzen egy provinciális hír az Alicante körzetében, tágabban pedig az autonóm Valenciában található Orihuela városból – és egyszersmind az ibér kultúrpolitika hátsó udvarából. 1910-ben itt látta meg a napvilágot a költő és drámaíró Miguel Hernández, aki a spanyol polgárháború idején a köztársaságiak oldalán küzdött. Franco győzelmét követően halálra ítélték, s bár a nemzetközi tiltakozás hatására a kivégzésre nem került sor, Hernández az utolsó éveit börtönben töltötte, és ott is halt meg 1942-ben. A mára klasszikussá vált Hagyma bölcsődal alkotójának nevét azóta nemcsak egyetem, repülőtér és egy madridi metróállomás viseli, hanem egy irodalmi díj is, a Premio Internacional de Poesía „Miguel Hernández”, amelynek 8 ezer eurós díjösszegéhez az ezredforduló óta hagyományosan a szülőváros önkormányzata is lelkiismeretesen hozzájárul, 6 ezer euróval támogatva a költő nevét viselő alapítványt. Csakhogy idén a nyomatékosan nemzeti-és-konzervatív párt, az Orihuelát irányító jobboldali többséghez nélkülözhetetlen Vox megfúrta az egyébiránt betervezett és előzetesen jóváhagyott hozzájárulást. S ahogyan ezt a döntés helyi kritikusai rögtön siettek jelezni, e negatív fejlemény határozottan harmonizálni látszik azzal a ténnyel, hogy a jobboldali párt kulturális bizottságot vezető tanácsosa rendre tüntetően távol marad a Miguel Hernández emlékére rendezett eseményektől. Míg ellenben az ilyképpen megvádolt Gonzalo Montoya tanácsnok mindössze adminisztrációs fennakadással magyarázta a történteket, a jövő esztendőre érdemi orvoslást ígérve – és

tagadva, hogy mindez emlékezetpolitikai csatározás tárgya lenne.