Politikai indíttatású manipuláció bélyege a sci-fi legnagyobb díjcsaládján, egy Nobel-díjas regényíró portréja bélyegen, valamint a papirológusi kíváncsiság és az informatikusi leleményesség bizonyságai László Ferenc e heti szemléjében.
A lekötelezően figyelmes olvasó jól emlékezhet arra, hogy három hete szó esett már e rovatban a botrányról, amely némi késéssel ugyan, de a tavaly októberben a kínai Csengtuban megrendezett sci-fi világesemény (World Sience Fiction Convention, röviden Worldcon) és közelebbről az ott kiosztott 2023-as Hugo-díjak körül pattant ki. Akkor a szokottnál jóval később közzétett szavazási statisztikák áttekintése keltette fel annak gyanúját, hogy számos esélyes suttyomban történt kizárása mögött a találkozónak otthont adó kínai pártállam beavatkozására vagy a világszervezet öncenzúrájára lehet ráismerni. Nos, amit akkor csupán megalapozott gyanúnak lehetett nevezni, azt néhány napja immár bizonyság gyanánt említhetjük, miután múlt szerdán nyilvánosságra került számos szervezői kör-email. A File 770 nevű, sci-fi és fantasy tematikájú híroldalon, illetve a Nebula- és Philip K. Dick-díjjal elismert szerző, Jason Sanford Patreon-fiókjában elérhetővé tett levelezésből ugyanis az derül ki, hogy a Hugo Awards, illetve a legjobb új írótehetségnek kiosztott Astounding Award jelöltjeinek irodalmi és nyilvános működését előzetesen átfésülték olyan mozzanatok után kutatva, amelyek netalán kiválthatnák a vendéglátó állam neheztelését. Így tüzetesen vizsgálták az egyes művekben előforduló Kínára, Tajvanra vagy épp Tibetre vonatkozó utalásokat, s éppígy azt is, hogy az adott szerző aláírta vagy megosztotta-e a Worldcon Csengtuban való megrendezése ellen szót emelő nyilatkozatot. Paradox módon a vizsgálat fokozott elővigyázatosságára vall még az a baki is, hogy a legjobb rajongói műért járó díjra esélyes egyik fan writer, az amerikai Paul Weimer ellen komoly érvként merült fel, miszerint ellátogatott Tibetbe – jóllehet a szerző nem ott, hanem Nepálban járt.
(Paul „Nepal is not Tibet” Weimer – jelenleg ez a név olvasható Weimer X-fiókjának fejlécén.)
A Hugo Awards körüli bizalomvesztés hosszabb távú következményeit még nem lehet felmérni, ám a zsűri tavalyi munkáját és az előzetes vizsgálatot irányító Dave McCarty lemondott tisztségéről. Egyik munkatársa, Diane Lacey pedig maga volt az, aki – immár szégyellve részvételét a titkos procedúrában – közreadta a leleplező erejű levelezést. S a 2024-es Worldcon és Hugo Awards szervezői néhány napja közleményben biztosították a nemzetközi sci-fi és fantasy közösséget, hogy biztosítani fogják a díjak odaítélési folyamatának átláthatóságát. Igaz, a világesemény idén nem Kínában, hanem Glasgow városában kerül majd megrendezésre, így a vélt vagy valós nyomás is okvetlenül kisebb lesz a szervezőkön.
*
Ha az imént egy botrány kitörését emlegettük, úgy most a Vezúv oly nevezetes és oly pusztító erejű kitörésével folytathatjuk beszámolónkat, mely erupció köztudomás szerint i. sz. 79-ben történt. (Nem is olyan rég, úgy lehet, még napra pontos dátum szerepelt volna az előző mondat végén, ám az augusztus 24-25-i keltezés körül azóta megalapozottnak tetsző kétely támadt.) A kataklizma akkor nemcsak Pompeii, de Stabiae és Herculaneum városát is elpusztította, így az utóbbi településen hamuréteg és piroklasztikus ár temette be azt a luxuriózus lakhelyet is, amelyet ma Villa dei Papiri néven szokás emlegetni. A 18. század közepén ugyanis egy komplett magánkönyvtárnyi megszenesedett papirusztekercsre leltek itt a régészet úttörői, akik azután
óvatlanul meg is semmisítettek megannyi tekercset, pusztán csak az által, hogy megkísérelték kigöngyölni azokat.
Több száz jócskán karbonizálódott tekercs azonban kibontatlan maradt, és az ezek tartalmának megismerését célzó tudományos kísérletek bő két és fél évszázados históriája immár maga is könyvtárnyi irodalommal bír. Azonban a zömében a Nápolyi Nemzeti Könyvtárban őrzött Herculaneum papyri leletegyüttesének tudományos feladványa tavaly magas pénzdíjazású kihívássá változott, merthogy Nat Friedman, Daniel Gross és Brent Seales 2023 márciusában meghirdette a Vesuvius Challenge elnevezésű versenyt, amely 700 ezer dolláros jutalmat ígért annak a teamnek, amely a leggyorsabban és a leghatékonyabban tesz olvashatóvá néhány szövegrészt, természetesen a legmodernebb 3D-s feltáró technikák igénybevételével. A verseny határideje január elseje volt, ám a meghirdetők még októberben odaítéltek 40 ezer dollárt a 21 esztendős nebraskai informatikus-hallgatónak, Luke Farritornak, aki az első sikeresen kiolvasott szóval előállt: ΠΟΡΦΥΡΑϹ, azaz bíbor(színű). Az év első heteiben pedig azóta sor került a pályamunkák értékelésére, február elején pedig győztest is hirdettek: Farritor, a Berlinben doktorandusz egyiptomi Youssef Nader és a Zürichben robotikát tanuló Julian Schilliger szupercsapata diadalmaskodott. (A díj ünnepélyes átadását március 16-án fogják megrendezni, stílszerűen a Villa dei Papyri másolataként felépített malibui Villa Getty Museum épületében.) A közös erőfeszítések révén a vizsgálat alá vett első tekercsből egyelőre 5 % vált olvashatóvá, de az ígéretek szerint 2024 folyamán 4 összetartozó tekercs szövegének mintegy 90 %-át fogják kibetűzni a kutatók. Így hát kisvártatva alighanem jóval többet fogunk tudni az epikureus filozófus, Philodemus bölcseletéről, amelyben – mint most olvassuk –
érdemi szerep jutott a zene és az étkezés által nyújtott gyönyörűségek pertraktálásának.
*
Befejezésül egy rövid hír, amely ugyan nem postai úton érkezett, viszont teljességgel postai érdekű. Az Egyesült Államok postája (USPS) ugyanis Literary Arts című sorozatának legújabb darabja gyanánt a napokban kibocsájtotta a Saul Bellow portréjával ékes bélyeget. Az 1976-os esztendő irodalmi Nobel-díjasát chicagói utcaképpel a háta mögött mutatja a bélyeg, amely egy 1982-es fotográfia nyomán készült. Fején kedves Fedora-kalapjával, amelynek divattörténeti múltja egészen Victorien Sardou-ig, na és persze Sarah Bernhardtig lenne visszavezethető – már ha nem értünk volna heti híreink végére.
