6 perc világhír - imponáló kollektív kiállás Salman Rushdie mellett New Yorkban, elmérgesedett viták a legnagyobb brit írói egyesülés körül és Vladimir Nabokov nem szűnő szexepilje László Ferenc heti hírválogatásában.
Miközben Salman Rushdie felépülése, ha lassan is, de talán megindult, a szólás- és a művészi kifejezés szabadságáért az életét kockáztató író sorsa, az ellene elkövetett merénylet és a tettben megnyilvánuló barbár fenyegetés változatlanul intenzíven foglalkoztatja az irodalmi világot. Ennek hatásos és nemes bizonysága volt az a szolidaritási akció, amelyre múlt pénteken a New York Public Library főépületének – filmek révén mindannyiunk számára oly ismerős – lépcsősorán került sor. Stand with Salman: Defend the Freedom to Write – ezt a címet adták a szervezők (a PEN America, a Penguin Random House, a House of SpeakEasy és a helyszínül szolgáló közkönyvtár) a programnak, melynek keretében Rushdie barátai és kollégái részint beszédeket mondtak, részint felolvastak a 75 esztendős pályatárs műveiből. Az eseményen, amelyhez hasonlót 1989-ben, a hírhedt fatva kimondását követően is rendeztek, olyan irodalmi kiválóságok vettek részt, mint Paul Auster, Siri Hustvedt vagy az amerikai PEN-szervezet jelenlegi vezetője, Suzanne Nossel. " target="_blank" rel="noopener">Ide kattintva pedig vissza is nézhetjük, hogy miként is zajlott le ez a közösségi kiállás augusztus 19-én a milliárdos Stephen A. Schwarzman nevét viselő könyvtárépület főbejárata előtt.
*
Amíg a Rushdie-val történtek New Yorkban az írói egység és a szólásszabadság melletti elkötelezettség demonstrálásának igényét ébresztették fel, addig az Egyesült Királyságban a merényletet követő nyilvános reakciók egyik mellékvágánya éppenséggel az írótársadalmon belüli széthúzás sokadik állomásához és a vélemények megbélyegzésének új köréhez vezetett el. Amint arról a múlt héten már futólag szót ejtettünk, a Rushdie-val való együttérzését kifejező JK Rowling a Twitteren kapott azonmód halálos fenyegetést. Nos, ennek apropóján a legnagyobb brit érdekvédelmi írószervezet, az 1884 óta működő Society of Authors jelenlegi elölülője, a Csokoládé szerzőjeként világszerte ismert Joanne Harris Twitter-szavazásra hívta kollégáit azzal kapcsolatban, hogy ők is kaptak-e már hasonló fenyegetést.
A felkínált válaszok a következők voltak: igen; naná, még szép (hell, yes); nem, soha; mutasd, a fenébe is (show me, dammit).
A komoly témához kevéssé illő, frivol-provokatív válaszokat Harris rövid időn belül lecserélte, ám az indulatok addigra már elszabadultak, méghozzá oly irányzatosan és hevesen, hogy azt a távolból elsőre nem is könnyű értelmezni. Julie Bindel írónő nyílt levélben ítélte elfogadhatatlannak, hogy kollégája továbbra is elnök maradjon a SoA élén, mely posztra Harrist még 2020-ban választották meg, majd 2022 tavaszán újabb ciklusra nyert bizalmat a szervezet tagságától. Ezzel párhuzamosan egy másik nyílt levél épp ellenkezőleg, biztosította Harrist a további rendületlen támogatásáról.
Az ellentét hátterében a brit nyilvánosságot is megosztó gendertematika áll, valamint az a kérdés, hogy Harris és az általa vezetett szervezet mit tett például a transzfóbnak bélyegzett pályatársak (éppenséggel Rowling és a nyílt levelet jegyző radikális feminista, Julie Bindel is ide sorolható) védelmében – vagy épp ellenében. „Az írók mindig is aljasok voltak egymással, de korábban az ilyesmit sötét sarkokban művelték. Most mindenütt ezt folyik.” – fogalmazott mindennek kapcsán most a költő Kate Clanchy, aki ehhez a lesújtó helyzetjelentéshez azt is hozzátette, hogy véleménye szerint a SoA nem követi a saját irányelveit, s hogy időszerű lenne átvizsgálni a szervezet működését. Persze Clanchy maga sem elfogulatlan részese a vitának, hiszen 2020-ban megjelentetett és Orwell-díjjal elismert tanári memoárját (Some Kids I Taught and What They Taught Me) ugyancsak indulatos támadások érték a politikai korrektség harcos képviselői, így éppenséggel Harris részéről is. Igaz, a költőnővel utólag részben át is íratott kötet ellen nem a transzfóbia, hanem a rasszizmus és a dehumanizáló tendenciák ugyancsak súlyos vádját emelték saját – a szólásszabadság mellett máskülönben elkötelezett – pályatársai.
*
Aligha kétséges, ha ma élne, úgy Vladimir Nabokov működését is meglehetősen sok irányból érhetné heves, sőt akár kigolyózó szándékú nyilvános bírálat.
Mégis, habár az ilyesféle múltgyaluló revízióknak mostanság a rég halott írók is jócskán ki vannak téve, Nabokovra most mégsem a posztumusz szégyenpad, hanem tévésorozat vár. Invitation to a Bonfire – ez lesz a címe az AMC csatorna által jövőre ígért szériának, amely Adrienne Celt 2018-as, azonos című regényén alapul, s amelynek szerepalakjai között Nabokovra és feleségére, Verára is ráismerhetünk majd. Hiszen a regénybeli orosz emigráns irodalmár házaspár, Leo és Vera Orlov jól felismerhetően róluk mintáztatott, s a történet főszereplője, az ugyancsak a szovjethatalom elől menekült Zója Andropova velük kerül a cselekmény során fölöttébb bonyodalmas és túlfűtött kapcsolatba. Mérgező szerelmi háromszögük története úgy fiktív, hogy Nabokov életútjából akár több esettel is azonosíthatnánk. Olyasmi tehát, amiért megéri majd figyelnünk a Trónok harcából is ismerős dán színész, Pilou Asbæk (Leo=Vladimir) és az Emmy-díjas Tatiana Maslany (Vera) játékára.
