81 éves korában elhunyt a Camões-díjas Maria Velho da Costa portugál írónő, adta hírül május 23-án a portugál sajtó. Nálunk kevéssé ismerték a nevét, pedig az 1960-as években írt első műveiben megjelenő újításokkal, kísérletező megoldásokkal egyike volt azoknak, akik új színt vittek a salazari diktatúra éveiben elszürkült portugál irodalomba. Neve mégis csak a következő évtized elején vált szélesebb körben ismertté, amikor 1972-ben két társával, Maria Teresa Horta-val és Maria Isabel Barreno-val közösen megjelentette a Novas Cartas Portuguesas, azaz az ‘Új portugál levelek‘ című művét, amely egycsapásra elhozta az elismerést „a három Máriának“, és az 1974-es szekfűk forradalma után a híre hozzánk is eljutott. Az ‘Új portugál levelek‘ megjelenése botrányt kavart, mert olyan kérdéseket vetett fel, amelyekről még a salazari diktatúra után következő kissé megengedőbb, Caetano nevével fémjelzett rendszerben is hallgatni kellett. Szó esett benne a gyarmati háborúról, a politikai elnyomásról, a mű pedig ezzel egy időben határozottan kiállt a nők elnyomása ellen, jogokat követelve számukra nemcsak a társadalmi és politikai életben, hanem a szerelemben is. A megjelenést Portugliában hatalmas felhördülés követte, nemcsak a politikai kérdések felvetése miatt, hanem a mű szabadosabb hangja, egyes pornográfnak ítélt részletei miatt is. A könyvet betiltották, „a három Máriát“ pedig perbe fogták, elítélték, és hiába álltak ki mellettük olyan nemzetközileg is elismert személyiségek, mint Simone de Beauvoir, csak az 1974-es forradalom után mentették fel őket.
Az ‘Új portugál levelek‘ meghatározhatatlan műfajú alkotás, hol portugálul, hol franciául írt levelek, tanulmányok, versek és prózai szövegrészletek váltakoznak benne. A könyv egy 1971. március 1-én keltezett levéllel indul, a záró írás dátuma pedig ugyanazon év október 25-e. A három írónő közös, „hatkezes“ alkotásáról van szó, így az egyes írások szerzősége máig homályban van, megidézve ezzel is – nemcsak a mű címével – az 1669-ben, franciául (Claude Barbin kiadásában) a szerző nevének feltüntetése nélkül megjelent Lettres portugaises-t (Portugál levelek), amelyet az irodalmi hagyomány szerint Mariana de Alcoforado nevű portugál apáca írt csábítójának, Noel Bouton francia lovagnak a beja-i Convento da Conceição-ból. Az öt levél szerzősége máig nem tisztázott, a portugál apácán kívül több francia író neve is felmerül íróik vagy átdolgozóik között, ahogyan az ‘Új portugál levelek‘ egyes darabjai sem köthetők egyértelműen egyik vagy másik írónőhöz, hiába dolgozik ezen azóta is a szorgos filológiai kutatás.
Az „eredeti“ Portugál levelek Szabó Magda fordításában magyarul kétszer is megjelent, 1959-ben a Móra Kiadónál, majd 2002-ben a Helikon kiadásában látott napvilágot. Az Új portugál levelek, portugálul ide kattintva szabadon elérhető lapozható e-book formátumban.
