Akárcsak a múlt héten, úgy ezúttal is a spanyol nyelvű irodalmi univerzum díjával indokolt kezdeni a soros áttekintést. Hiszen alig pár nappal a Premio Nacional de las Letras Españolas idei nyertesének kihirdetése után a spanyol kulturális (és sport)minisztérium másik nagy irodalmi dekóruma, a Premio de Literatura en Lengua Castellana Miguel de Cervantes, kurtán és magyarán a Cervantes-díj odaítélésére is sor került. Az 1976-os alapítású, alkotói életművek elismeréséül szánt és nem kevesebb mint 125 ezer eurós pénzjutalommal kistafírozott díjat 2022-ben a venezuelai költő és esszéista, Rafael Cadenas nyerte el.

A kilencvenkét esztendős irodalmár, akit hazájában és – mint a jelen eset is bizonyítja – a spanyol nyelvű literatúra több kontinensre kiterjedő közösségében egyaránt meghatározó alkotó gyanánt tisztelnek, itthon jószerint teljesen ismeretlennek tekinthető. Kötetét, lefordított versét, de még említését sem igen lelni nálunk, jóllehet 1963 májusában publikált poémája, a Derrota [Vereség], ez a sodró lendületű személyes – és nemzedéki kudarc- és hiánylista mára már rég klasszikussá vált költemény. Habár minek tagadnánk, Cadenas esetében is elmondható, akárcsak az elmúlt évek számos más Cervantes-díjjal elismert írója-költője kapcsán, hogy ez az emelt presztízsű elismerés jóval a „saját kora” után találta meg személyét és életművét. Ami bizonyos, a díj történetének legelső venezuelai nyertese a jövő áprilisi ünnepélyes átadási ceremóniára sem fog kiöltözni, elvégre ahogyan az már az említett versében is ott olvasható:

sohasem fogok nyakkendőt hordani.

.

*

Múlt szerdán azután díjak egész sora került kiosztásra, méghozzá New Yorkban, ahol két évnyi virtuális ceremóniát követően végre újra gálavacsorán vehették át díjaikat a National Book Awards idei nyertesei. Az amerikai Nemzeti Könyvdíj öt kategóriájának ez évi jelöltjeiről két hónapja szerepelt már kisded áttekintés e rovatban, s akárcsak akkor, úgy futtában most is a díjcsalád egészét áttekinthetjük. Nos, a fikciós kategória győztese az elsőkönyves Tess Gunty lett, akinek The Rabbit Hutch [A nyúlketrec] című regénye mostanra már két másik könyves díjat is elnyert. „Ötletes, szívszorító és rendkívül mulatságos” – jellemezte a Guardian a sokhangú és sokféle nézőpontot felkínáló regényt, amely az amerikai Közép-Nyugat egy képzeletbeli, ám élethű félreeső szegletében játszódik. A költői művek közül az idén már ugyancsak többek által díjazott afroamerikai és meleg John Keene új és válogatott verseit tartalmazó kötet, a Punks érdemelte ki a kitüntető elismerést. Az Egyesült Államokon túli irodalmi világ tartós érdeklődését leginkább kiváltó kategóriában, vagyis az angolra fordított művek fachjában az argentin Samanta Schweblin 2015-ös, Siete casas vacías [Hét üres ház] című elbeszéléskötetének Megan McDowell által átültetett amerikai változata-és-kiadása, a Seven Empty House nyerte el leginkább a döntnökök tetszését. A szerző és a fordító párosa ezúttal különösen figyelemreméltó, s nem csupán azért, mert 2017 óta az említett a negyedik olyan Schweblin-kötet, amelyet McDowell az angol nyelvű olvasóközönség elé segít, hanem mivel két korábbi McDowell-fordítás is az International Booker Prize jelöltségéig juttatta a dél-amerikai írónőt. Végül a két hátralévő kategóriában, azaz az ifjúsági és a tényirodalmi művek versenyében Sabaa Tahir kontinenseken és kultúrákon átívelő regénye, az All My Rage [Minden dühöm], illetve Imani Perry lucidus munkája, az amerikai Dél identitás-komplexumának történeti-szociológiai feltérképezésére vállakozó South to America: A Journey Below the Mason-Dixon to Understand the Soul of a Nation diadalmaskodott.

*

Másfajta díjakkal büszkélkedhetett a múlt szombaton 71 esztendős korában elhunyt Greg Bear. A sci-fi-szerző és illusztrátor ugyanis ötöt is elnyert a zsáner legsikerültebb alkotásait honoráló Nebula Award díjai közül, s úgyszintén több – hasonjellegű – Hugo Award is a birtokába került a pályafutása során. Az egészen változatos témákat és irányokat kultiváló Bear legismertebb és legelismertebb műve talán az a Blood Music, amely 1983-ban még rövid elbeszélésként jelent meg, majd 1985-ben immár regényalakot öltött, s a szerző első magyarul kiadott műve gyanánt, A vér zenéje címmel 1991-ben a Móra kínálatába is bekerült, ezzel az ismertető ajánlással: „A genetikai kutatásokból adódó veszélyek, a belőlük következő élettani katasztrófák esélyei manapság élénken foglalkoztatják az emberek képzeletét. Ez a tudományos-fantasztikus regény ilyen, a kutatások során bekövetkező – véletlenszerű – kisiklásból eredő katasztrófa történetét pergeti végig.” A szerző, akit nem kisebb tekintély, mint a Nobel-díjas Doris Lessing nevezett a csodálatára érdemes nagy írónak, mindemellett még egy okból föltétlen jogosult a tartós emlékezetre. 1970-ben ugyanis néhány társával együtt ő alapította meg a San Diegó-i Comic-Cont, vagyis a valósággá vált nerdparadicsomot.