6 perc világhír! A Booker és a Német Könyvdíj döntőseinek felvonultatása, valamint az éppen ma megjelenő, de máris lelkesen kommentált új angol Iliász-fordítás László Ferenc e heti, stílszerűen enumeratív hírszemléjében.

A múlt héten megint egyszer kiderült, hogy a bukmékerek oddsai vajmi keveset számítanak, amint kortárs szépirodalomról van szó. Hiszen szeptember 21-én nyilvánosságra hozták a Booker-díj idei shortlistjét, és annak hat tétele közé bizony nem került be a fogadóirodák által favoritként jelzett regény, a Somerset Maugham-ot is szerepeltető The House of Doors, a malajziai Tan Twan Eng műve. Aminthogy nem szerepel e listán egyetlen olyan szerző sem, aki korábban már eljutott volna idáig, azaz a Booker-díj 50 ezer fontos pénzjutalmának és felbecsülhetetlen publicitásának érintésnyi közelségébe.

A hatos döntőben mindössze egyetlen brit író könyvét lelni: a kenyai születésű, Londonban élő Chetna Maroo Western Lane című első regénye ez,

 amely a tinédzserkorról, a lánytestvéri kapcsolatról, a gyászról, és nem utolsósorban a fallabdázásról szól. Találni továbbá két ír szerzőt a shortlisten: Paul Murray The Bee Stingje olyan véletlenszerű és balszerencsés pillanatok messzire elvezető hatását vizsgálja, mint amilyen a címbeli méhcsípés egy esküvőn, míg az angol és francia nyelvterületen már egyaránt számos díj kapcsán emlegetett Paul Lynch Prophet Songja az ír társadalom képét rajzolja meg egy fiktív zsarnoki kormányzat uralma alatt. Ugyancsak két amerikai író-és-regény jutott be a döntőbe: a Pulitzer-díjas Paul Harding, aki a This Other Eden lapjain valós történelmi események (a Maine állam partjaihoz közeli Malaga-sziget sokszínű és szabad enklávéjának felszámolása) által megihletve, ám azoktól kreatívan elszakadva szól a társadalmi léptékű és brutális intoleranciáról; Jonathan Escoffery pedig első regénye, az If I Survive You révén úgy tűnt fel a Booker zsűrije előtt, mint az amerikai élet szélsőségeinek máris avatott krónikása. S végül akad a shortlisten egy kanadai szerző is Sarah Bernstein személyében: az ő Study for Obedience című második regénye szintúgy fontos és felettébb nyugtalanító szerephez juttatja a közösségi előítéleteket és gyanakvásokat.

Még éppen két hónap, és november 26-án kiderül majd, hogy a láthatóan időszerűbbnél időszerűbb témákat feldolgozó kötetek közül melyik nyeri el a Booker-díjat.

*

Múlt kedden német földről is híre érkezett egy shortlistnek, merthogy a Deutscher Buchpreis döntnökei is nyilvánosságra hozták a maguk szintúgy hatos listáját, amelyről hagyományosan a frankfurti könyvvásár idején, egész pontosan október 16-án kiválasztják és 25 ezer euróval jutalmazzák majd a győztes alkotást, illetve annak boldog szerzőjét. Ezen a shortlisten is izgalmas tételek sorát lelhetjük, így mindjárt ott találjuk a soproni születésű és a Magvető meg a Jelenkor révén a hazai könyvpiacon is megannyi művével jelen lévő Terézia Mora Muna oder Die Hälfte des Lebens című regényét, amelynek fordításán – mint olvassuk – Fodor Zsuzsa már dolgozik az utóbb említett kiadó megbízásából. A díjra esélyes további öt író: Necati Öziri (Vatermal), Anne Rabe (Die Möglichkeit von Glück), Tonio Schachinger (Echtzeitalter), Sylvie Schenk (Maman) és Ulrike Sterblich (Drifter). A regények között pedig családtörténeti nyomozás csakúgy akad, mint sznob bentlakásos iskolában játszódó és az Age of Empire II-stratégiai videójáték körül bonyolódó cselekmény vagy vitriolos szatíra, amely éppenséggel az irodalmi szcéna jelenkori működésére is kiterjed.

*

„[K]edvem duzzant hogy [...] rajta egy kis próbát tegyek...” A tudós Molnár János apát, Homérosz első magyar(ra) fordítója a XVIII. század második felében így indokolta meg, hogy miért is veselkedett neki az Iliász részleges átültetésének, és végső soron alkalmasint ilyesfajta motiváció késztethette munkára a brit-amerikai klasszika-filológust, Emily Wilsont is, akinek teljes angol Iliásza éppen ma jelent meg. Persze korántsem előzmények nélkül, mert hiszen 2018 óta az Odüsszeia már elérhető az ő fordításában, és kiválólag ennek sikere révén előzi meg és kíséri oly nagy várakozás s egyúttal jószerint egyöntetű lelkesedés a másik eposz könyvesboltokba kerülését. Pedig ahogyan az mégoly csekély tájékozottság birtokában is tudható,

Homéroszt fordítani számos okból kutyanehéz feladat – pláne 2023-ban.

Nos, Wilson Odüsszeiáját fél évtizede többek közt azért is méltatták oly fennen a hozzáértők, mivel túl a kötöttségek elvárható tiszteletben tartásán: az új fordítás megszabadította a szöveget a korábbi angolszász hagyomány viktoriánus eufemizmusaitól csakúgy, mint a nosztalgikus vagy épp szexista rátétektől. S ez azzal együtt is lenyűgöző teljesítménynek tetszett a hivatásos értékelők számára, hogy nála az Odüsszeia első éneke ezzel a sorral kezdődik: „Tell me about a complicated man”.

Nos, frappírozó megoldásokkal alighanem az új Iliászban is találkozhatni majd, ám a – Shakespeare révén is ismerős – rímtelen jambikus pentameterben vágtázó szöveg lendületét és kifejezőerejét már jó előre megsüvegelik az előzetes recenziók. Miközben visszatérő jelleggel érintik az erőszak Trója körül valósággal megkerülhetetlen témájának érzékenységét csakúgy, mint az erőszak meg a hősi szerep összekapcsolásának jelenkori akusztikáját, valamint a Wilson által választott megoldások helyénvaló árnyaltságát. Olyan témákat tehát, amelyek akkor is bízvást igényt tarthatnak a figyelmünkre, ha mi értelemszerűen nem angolul, hanem Devecseri Gábor, esetleg Kempf/Kemenes József, vagy netán Baksay Sándor magyarításában lapozgatjuk kedvtelve az Iliászt.