Departure(s) – meglehetősen kézenfekvő jelképesnek tekinteni azt, hogy pár napja e cím alatt jelent meg az éppen 80 esztendős Julian Barnes új regénye. Annál is inkább, mivel a Booker-díjas szerző elhatározott szándéka és nyilvános bejelentése szerint ez lesz az utolsó szépirodalmi alkotása. „Az embernek egyszer csak az az érzése támad, hogy már eljátszotta a maga nótáját” – fogalmazott az idős író a BBC-nek nyilatkozva, majd hozzátette: „hiányozni fog [a szépirodalom művelése], ám botorság lenne folytatnom, ha már nem teljes meggyőződéssel tenném. Azt hiszem, hogy egész egyszerűen ez a helyes döntés.” Rajongói és tisztelői tehát ennek tudatában olvassák és értékelik majd a regényt, amely hozzásegítette Barnest eme elhatározásához:

„Miközben ezt a könyvet írtam, egyszerre gondoltam azt, hogy utolsó regénynek érződik – és hogy annak is kell lennie.”

E szándékról tanúskodik mindaz, ami az interjúkból és a beharangozókból kiderül Barnes tizenötödik, egyszersmind végső regényéről, amely „fikció, ám ez nem jelenti azt, hogy ne lenne igaz történet”. Vagy ahogyan maga a fanyar humorú szerző nyilatkozott a regénybeli alakok azonosíthatóságáról:

„ezt én tudom, a biográfusom pedig majd kideríti”.

Merthogy akár a búcsúzófélben lévő szereplőkre (köztük egy idős Jack Russell terrierre), akár a regényt narráló, rákkal küzdő és Julian nevű íróra gondolunk, nehéz lesz majdan nem önéletrajzi vonatkozásokat keresni a műben. Maga az idős mester mindazonáltal mindegyik interjújában árnyaltan (vagy csalafintán?) beszél erről a témáról: „nem gondolnám, hogy ez lenne a leginkább önéletrajzi munkám, de nyilvánvalóan személyes könyv”.

*

Január 18-án manhattani otthonában elhunyt Georges Borchardt, akit úgy búcsúztatnak a nekrológok mint a régi világ és egyszersmind az Újvilág talán legutolsó nagy irodalmi ügynökét. Méltán, hiszen a 97 esztendős korában távozott férfiú (aki Berlinben született és mégis a gentilhomme megtestesülése volt) az 1950-es évektől fogva a francia szerzők és irodalmi-filozófiai áramlatok leghatékonyabb közvetítőjeként tevékenykedett az Egyesült Államokban. Ő képviselte a magasztos prózájú Charles De Gaulle-t, kolportálta Marguerite Duras, Sartre, Barthes, Foucault és Lacan műveit, de neki köszönhetően jutott el Amerikába Beckett Godot-ja is. Idővel azután ágensi és kultúraközvetítői működése többirányúvá és a korábbiaknál is szerteágazóbbá vált, amit az általa még 1958-ban felkarolt Elie Wiesel, a brit Ian McEwan vagy éppenséggel Jane Fonda nevének említése igazolhat. Ennek köszönhetően, valamint Borchardt jó szimatának hála a feleségével közösen alapított cég

mára öt Nobel- és nyolc Pulitzer-díjas szerzővel büszkélkedhet.

S persze e sikerekben, no meg a pátriárkai kort megélő irodalmi ügynök általános közkedveltségében nyilvánvalóan közre játszott az is, amit a Becsületrend e sokérdemű derék lovagjáról már életében és most a parentáló szövegekben is rendre nyomatékkal hangoztatnak: az üzleti tisztesség és az intellektuális igényesség ritka, de annál becsesebb tüneménye.

*

Maga Borchardt már nem, de a nevét viselő cég, a Georges Borchardt Inc. bizonnyal válogat majd a tavalyi év francia könyvterméséből, amelynek összesített eladási listáját épp a múlt héten ismertette és elemezte a Le Figaro írása. A több mint két évtizede minden januárban igen körültekintően, vagyis korántsem a kiadók által bemondott példányszámokat készpénznek véve összeállított lajstrom ezúttal is seregnyi figyelemreméltó adatot tár az olvasók elé. A csakis a francia szerzőségű és igen tágan értelmezett irodalmi/fikciós mezőnyt (mínusz gyermekkönyvek és képregények) áttekintő összesítés élén ezúttal a „feel-good” és a hölgyközönséget megcélzó „chick lit” zsánerek termékeny alkotója, Virginie Grimaldi áll 1 millió 35 ezer eladott kötettel. A korábbi esztendőkkel ellentétben ez az egyetlen milliós tétel a listán,

amelynek szereplői alapértelmezetten több kötet révén, hosszú évek termésével és zömmel puha fedeles kiadásokkal jutottak be az élbolyba.

Érzékletesen példázza ezt a szerelmi románcokra specializálódott és még a harmincadik születésnapja előtt álló Morgane Moncomble esete: ő ugyanis egy évszakokra osztott tetralógia darabjaival (Egy ősz, hogy megbocsássak neked; Egy nyár, hogy ellenálljak neked stb.), azok puha és kemény fedeles kiadásainak göngyölített végösszegével (823 ezer) érte el az előkelő második helyezést. Az is említést érdemel, hogy 2025-ben egészen változatosan alakult a műfaji összetétel, hiszen a krimiktől a történelmi regényekig és az autofikcióig megannyi zsáner szerzője ott szerepel az első tízben. Nagy és örömteli meglepetésként, vagyis a korábbi évekkel ellentétben ezúttal még az év Goncourt-díjasa is helyezett lett: Laurent Mauvignier Az üres ház 547 ezer eladott példányával a lista nyolcadik helyét foglalja el – és ez még annál is nagyobb eredmény, mint tán elsőre vélnénk. Ebből a tetemes mennyiségből ugyanis majd’ félmillió példány kemény fedeles kiadásban kelt el, és így több mint 10 millió eurós árbevételt termelt a díjnyertes regény, mely összeget a lista bestselleríróinak – a 13. helyezett Sarah Rivens kivételével – nem sikerült elérniük.