Ben Lerner versei

[Az ég narrálja a havat]

Az ég narrálja a havat. Belenarrálom a nevem a hóba.
A hóba, mely bekezdésekbe gyűlik. Sötétedő hóba. Geno-hóba
és feno-hóba. Odatűzöm a havat a földhöz.

A középkori angeológiában a hónak kilenc rendje ismert.
A hó érvényesülése hó formájában.
Féltékeny hó. Omni-hó. Hóáldozat.

Emlékszel a télre, mikor havazott?
Testek mindenütt. Kövérek, répaorral.
A hó átlátszó, hexagonális jelölői. Meta-hó.

Hó a homok helyén. Hópapír. Hóablak,
mely a hóra nyílik. A hó helyén homok.
Homokember. Kövér, répaorral. A hó apró

horogkeresztjei. Vallejo kiadatlan havai.
A színpadon valódi hó. Művér a havon.

[Az ég hatalmas felelősség]

Az ég hatalmas felelősség. És én a magára hagyott gyakornok. Ez magyarázza,
hogy iszom. Ez magyarázza sziporkázó szállítmányaimat, páviánszívemet,
mely éjjelente megszakad, mint a hírek. Mit

hülyítem itt magam? Én vagyok Diego Rodrigo Velázquez.
Az Orosz Forradalom száraz és kilúgozott elemzése.
A hetedik sor vagyok. És emlékeim, mint a dinnye,
sötét magvakkal tele. Ez a vers máris legendás hírre tett szert

önök közt, New England-i kisemberek közt. Mindazonáltal
én, Dr. Samuel Johnson, az elidegenedés oly mélységes pillanatait tapasztalom,
hogy pisztolyaimat nővérem, Elisabeth Förster-Nietzsche gondjaira bíztam.

Bocsássanak meg. Túl messzire mentem. És most a szőnyegüknek lőttek.
Bocsássanak meg. Ugyanis nem az vagyok, akinek képzelnek, Charlie Chaplin vagyok,

aki egy hivatását szégyenlő pincért alakít. És mikor a jómódú nő, akit szeretek
belép ebbe a bisztróba, el kell játsszam, hogy csak azért játszom pincért, hogy őt szórakoztassam.

*

A versek eredeti címe és megjelenési helye: [The sky narrates snow]; [The sky is a big responsibility], in: The Lichtenberg-figures (Copper Canyon Press, 2004).