Walt Whitman: Egy közönséges utcalányhoz

Rakd össze, amid van – érezd jól magad velem –, én Walt Whitman vagyok, sóvárgó és szabados, akár a természet,
Amíg a nap ki nem von fénye alól, addig nincsen bennem ítélet,
Amíg a víz meg nem tagadja tőled ragyogását, és a levél a szélsusogást, addig szavaim érted ragyognak és susognak.

Szép lány, találkozóra hívlak, készülj hát méltóképp arra, ez a fő feladat, hogy énvelem találkozol,
És várj türelmesen, tökéletes díszekkel ékesítve, amíg jövök.

Akkor majd egy pillantással köszöntlek, félreérthetetlenül, és te sosem felejted el, ahogyan rád néztem.

*

A vers eredeti címe: To a Common Prostitute.