Tomaž Šalamun: Vonalvonás-talány

(Pesze-peszeapikák)

Miben áll a vonalvonás-talány?
A vonalban megvan az esély:
az a sansz, hogy kezeddel érintheted,
akár egy sor fát is rakhatsz 
rá, benedvesítheted
ráheveredhetsz
hunyoroghatsz: dehát mégsem látom
fiadat akár elvezetheted rajta
egy sétára a galériába
bal lábbal az egyik, jobb
lábbal a másik felére 
hághatsz és kijelentheted: innentől-
idáig
akár még földet is hányhatsz rá
és termése lehet gabona
megállapíthatod, hogy nem handabanda
elmondhatod, minden rombusz egyenese
ennek az alkotóeleme
a galéria előtt felkiálthatsz: Tinkara,
merre kószálsz? és Tinkara, aki épp a galériában
császkál, visszakiállt: kiskecskéket legeltetek,
de úgy, hogy hangja, vagyis annak hulláma 
vonalat tapogat.

A vonalban ott a képtelenség:
ételed vele nem fű-
szerezheted
nincs semmiféle ismérve és
töretlen-réstelen
még arra is képtelen, hogy 
netán nyikorgó hangokat hallatna
ha meg dugnád földbe, hogy
lenne sarja, hajtás az nem lesz rajta
sem délelőtt sem
délután nincsen haszna
nincs fluortartalma
derekán az öve, de nem
a logosz lóg róla
nyakörvének sem a logosz
az éke
menete sincs és csorgása sem olyan
mint a mézé
Erwin Panofskyval sem 
keverheted össze
híd peremén sétáltatni is
teljes képtelenség.

Az esély és a képtelenség közti viszony
a művészet,
emiatt a vonal: művészet.

(1969)

*

A vers eredeti címe: Zakaj sem vlekel črto (Pra-pradedje)