Tomás Cohen versei (2.)

A puma

Leültem az erdő közepén,
és odajött hozzám egy puma: vajon azért, hogy megegyen?
Vagy hogy hozzám bújjon? És tud-e
a szerelemről, a csodáról,
amik eloszlatnak minden félelmet
rá szegezett szemeim mögül?
Hallom, ahogy két csont eltörik a lábamban,
akár az iskolai labor
kémcsövei.
Aztán észreveszem dorombolását, és meglátom vad szépségét,
miközben a kezem eltűnik
okkerszínű bundájában.

A tarajos sül bundája

A leggyengédebb pillanatokban
azt szeretném, hogy tegyenek tönkre.

Aztán egy váratlanul mély tócsából kilépve
csöpög rólam a csalódottság.
Már nem akarom, amit idáig akartam.
Eltakarom a szemem.

Tüskéről tüskére veszem le
a tarajos sül bundáját,
amit rám adtál,
és amivel folyton megsebzek másokat.

Aztán, bár továbbra is csöpög rólam valami,
köszönetet mondok a szerencsétlenségemért.
És végre úgy érzem, tudom, mit jelent a keresztelés.