A nyolc boldogság
Máté evangéliuma 5,3-12

Boldogok, akik sírnak.
Boldogok, akik sírnak.
Boldogok, akik sírnak.
Boldogok, akik sírnak.
Boldogok, akik sírnak.
Boldogok, akik sírnak.
Boldogok, akik sírnak.
Boldogok, akik sírnak.

Örökké sírni fognak.

Hegyi patak 

Megkínzott ember, gyötrődő ember,
a ruhád szegélyének hajtásában,
még a lelked mélyén is forrásvíz csörgedezik,
ami az éjszakával együtt leírhatatlan.
Az utca zaja és az ének eljátszhatatlan.
Tégy úgy, mintha a patak parton ülnél,
hagyd a szerelmet és a munkát az utcára,
és csendben, csak csendesen,
menjünk a tengerhez,
menjünk a tengerhez!

Vigasz 

Egy póknak nevezett állat a kórház hátsó kertjében, aljas szívvel hálót szőtt a korlátoszlop és a virágágyás közé. Egy olyan helyre, ahol az emberek keveset járnak, és ahová a szabadban gyógyuló fiatal férfi fekvőhelyéről odalátott.

Egy pillangó a virágoskertben szálldosott, majd a pókhálóba akadt. Csapkodnak, csapkodnak a sárga szárnyak – mindhiába, a pillangó csak még jobban beleakadt. A pók nyílként kilőtt helyéről, és végtelen, végtelen hálójával a pillangó egész testét körbefonta. A férfi mélyen felsóhajtott.

Nem tudtam, mivel vigasztalhatnám a férfit, aki fiatal kora ellenére túl sokat szenvedett, és nem lesz már elég ideje, mert megbetegedett. Szétziláltam a pókhálót.

***

A szövegek eredeti megjelenési helye és ideje: 홍장학 [Hong Janghak] (szerk.) 2004. 정본 윤동주 전집 [Yun Dongju összes művének eredeti másolata]. Seoul: 문학과 지성사.