Keringve egyre szélesebb körökben
nem hallja solymászát a sólyom ott fenn;
a közép nem tart; széthull az anyag;
a világra anarchia szakad,
a vérködös ár rászakad, megfojtották
mindenfelé az ártatlanság ünnepét,
a jóból hiányzik a hit, a rossz
meg heveskedik szenvedéllyel.

A látomás közel van biztosan;
Második Eljövetel, közel, biztosan.
A Második Eljövetel! Alighogy
elhalt e szó, már a Spiritus Mundi
roppant képe riaszt: a sivatagban
egy oroszlántestű, emberfejű alak,
üresen néz, mint a nap, irgalmatlanul,
lassú combját mozdítja, s mindenén
dühödt madarak árnya kavarog.
Sötétség hull megint; de már tudom,
hogy húsz századnyi kőkemény alvást
hergelt lidércessé egy rengő bölcső,
és milyen nyers vadállat, ha órája üt,
csoszoghat megszületni Betlehembe?

*

A vers eredeti címe: The Second Coming