Több évvel a háború után

Kék sárga zöld és piros repülőcskék a kisfiúk azt álmodják hogy repülnek
De szárnyuk törékeny
és minden eső és minden szél rombolja tarka papírhadtestüket
A halál még mindig vértelen és valótlan de már lopakodik
Ők még mindig ejtőernyőkről puskákról és legyőzhetetlenségről álmodoznak
Az igazi háború még távol van a sötét erdőben
A játszótér felett nap de az erdő felett eső esik
a kisfiúk örülnek a távoli villámoknak mert nem tudják hogy az csak játék
ami után nem kelnek föl és nem mennek haza 

Könyörgés

Szeretem a bizonytalan mondatokat amelyek úgy kezdődnek ha vagy de
az imbolygó mondatokat amelyek önmaguktól megbotlanak és eltörnek
amelyek nem tudják hogy merjék-e
sem azt hogy hová indultak
kinek van bátorsága hogy olyan szemtelen legyen
hogy egy kegyetlen könyörgés élét ne lágyítsa egy de-vel
vagy egy ha-val
ha egy gyerek néma belső hangján szólítalak meg
aki nem tud felnőni
ha olyan erővel szólítalak meg amitől a hegyek elmozdulnak
és a város járdái összetörnek
ha olyan mélyen szólítalak meg mint a fák gyökereiken keresztül az életet
ha egy bika erejével szólítalak meg
amelynek sem fogalma sem tudása a halálról
miközben fejét egy matador törékeny testébe döfi
ha megszólítalak válaszolsz-e
vagy bizonytalan mondatokkal elmenekülsz
de megértem