Monika Herceg: Lisbeth Salander a tűzön tűnődik
Monika Herceg: Lisbeth Salander a tűzön tűnődik

Apa a legügyesebb macska. A szőrét lányok tarkítják,
a szőrszálak puhák, mint a zsákmányszerzés tapasztalata,
belépése mindig anya csuklóroppanása az egérfogóban.

Az én gyerekem, az én túlfőzött kis csontokkal teli fazekam.
Az én feleségem, az én mindig félig üres poharam.

Kinyitotta az ablakot ez a legtapasztaltabb macska, hogy bebizonyítsa
nekünk, a tavasz nem engedi át a fotonokat a méhbe, ha ő megparancsolja
neki. Ő a virágok istene. Sötétben várjuk, hogy
a gázvezeték megjelentesse a végső számokat a számlán, hogy fellobbanjon
a reggel a kávéfőzéshez, hogy meginduljon a szemét kihordása és
a hangok elűzzék a kibírhatatlan bolhákat.

Az anyaméhen az érintő mindig egy csapás.

Annyi hetet elvetéltem, hogy most úszok, mint egy pillangó
a napok magzataiban,
és a szökés nem lehetetlen, de még nem tudok járni.
A sün időszámítása a fejemben.
A soha ki nem nőtt mellből tenyésztek rozsdamentes, 
acél óramutatókat

és apának kiszúrom a macskaszemét
és elviszem őket,
mint sün az almát.

                                                    ***

A fordító jegyzete:

Monika Herceg verse egy specifikus traumafeldolgozás. A bestsellerré vált svéd regénytrilógia öntörvényű regényhősnője azon tűnődik, miként is lehetne ebből a horrorisztikus, traumatizált valóságból megszabadulni, amibe az apa kényszerítette a családot.

A versalany a létező legszörnyűbb trauma áldozata, ha a trauma fokozható egyáltalán. A családon belüli erőszak megbocsáthatatlan rémtetteit leírandó, az embertelenné vált szituációval analóg módon, dehumanizált szóképeket használ. A reményt végül is nem zárja ki, meg lehet szökni ebből a rémségből, „de még nem tud járni”. Fel kell készülnie a tűzre. Ahhoz hogy megszökjön, a lángok martalékával kell tennie minden külső és belső tényezőt – a családapával az élen.

Szerzőnőnk a horvát női líra legújabb hullámának, Katja Grcić, Martina Vidaić, Matea Jurčević mellett, egyik legfontosabb, fiatal költőnője. A fiatal költőnők jellemzően a huszonegyedik század elejét meghatározó ráhatásokból építkeznek, nem áll távol tőlük pl. sem a kortárs feminista diskurzus, sem a környezetvédelem égető kérdései, sem a mindent átfogó, dehumanizáló állapot.

A vers szerzőjéről
Monika Herceg (1990)

Horvát költőnő. Legutóbbi verseskönyve: Lovostaj (Lesállás, 2019). 

A fordítóról
Lenkes László (1979)

Újvidéki születésű műfordító, író, zenész.  Három fordításkötete jelent meg, 2017-ben Babits Mihály műfordítói ösztöndíjban részesült.