Moni Stanila versei (1.)
Fotó: Unsplash
Moni Stanila versei (1.)

Úr Jézus Krisztus, a szépségem Te vagy.

(és mindaz ami csúnya én vagyok és mindaz ami megrémít
a sötétben a szívemből bújik elő mint gyík
a napra és mindazt ami a tüdőm nyomja én dohányoztam és
mindazt, amitől az epém literszámra ömlik a gyomromba az étvágyam
okozta és a depressziót amihez másnaposság társul
a világszeretetem tette állandóvá és mindazt ami rossz és
nevet a felebarátomon a gondolataimmal én
szoptattam // a rossz elmém mint nehéz mell
táplálta őket hogy növelje az undort a rossz versekkel
és a megvetést a gyengékkel szemben // a türelmetlenség az ítélkezés
a lustaság az irigység a más javai után való vágyódás az éles
beszéd mit gondolsz honnan jön ha nem a
szívem rossz tárházából)

(Neked itt a szív. Nekünk itt a szív)

Neked itt a szív. Nekünk itt a szív
éhsége, és a menny az ebédlő, mikor minden a kedvünk szerint
zajlik. Az örökkévalóság 10 kilogramm
mínusz a mérlegen. Az ima bámulás
a tengeren egy kényelmes napozóágyból, piña coladával
a kézben.

Úrvacsorát osztunk ki húsvétkor és karácsonykor,
mintha a menny egy úticél volna az
egészséges időseknek, akik jó helyre fektettek be
nyugdíjas éveik során.

De Te, Jézus, már e világból való vagy. Nem egy
tabletta, ami a mennybe teleportál az
alapján, mi mindent alapítottunk, mikor szemünk arra zárul le, hogy:

magunktól van mindenünk,
amit saját kezünkből vettünk, azt adjuk most magunknak.

A versek eredeti címe: Doamne Iisuse Hristoase, frumusețea mea ești Tu., (Vorbim pe dinăuntru unul cu altul, sub straturi de piele)

A vers szerzőjéről
Moni Stanila (1978)

Román költő, teológus. 

A fordítóról
Kabai Henrik (2003)

Műfordító, jelenleg az ELTE BTK irodalom- és kultúratudomány mesterszakos hallgatója.