Mennyi reggeli pisilés, kávé, kenyér a világ térképe fölött,
mennyi anyajegy Mongólia fölött, seb az egyenlítő körül,
mennyi anya, mennyi apa, rokonság,
nyelv, melyekben a gyerekek úgy alszanak, mint akiket levágtak,
mennyi Šalamun-vers, Csináld magad és Mester folyóiratok,
mennyi kubai király, rövidhullámos vevő,
melyek az állatok végrendeleteiről suttognak,
mennyi kérdés, mint „ez micsoda”, „mikor fog inni a mama az édes pálinkából”,
mennyi koleszterin a vérben, kocsi az alpesi alagutak
nedves nadrágszárában; mennyi levél, melyekben
nyoma veszik a madárnak, melyekből kiömlik a só, mennyi tűz és tinta, mennyi
fasz az istenjézusban hölgyekben, mennyi és miféle kantáták,
mennyi síelés, hó, ha jeges szerelemről
esik szó, a pusztasággal határos szerelem; mennyi évgyűrű
ebben a fában, és ott abban a fában, mennyi szöcske az ajkakon –
tíz fok van, ám mintha hét lenne (vajon mindig valósak
az érzeteink), mennyi hazugság, mennyi szél, észak, árny,
mennyi világ számomra, kérdeztem a reszkető fénytől. 

Klikk, mondta a sütő, majd a reszkető fény is kialudt.

*

A mű eredeti címe és megjelenési helye: Što je rekla mikrovalna, in: Marko Pogačar: Zemlja Zemlja, 2017.