akkor megláttam minden
kiteregetett ruha jelét
módosult konjunktúrájukat
egy ruhaujjal a szélen ó pablo gargallo
mint egy terét vesztett marat
ahogy dagasztja a szél
egy szvetter azt hiszi, hogy arra
a semmi felé a szvetter semmije felé
ingek mutogatják hátukat és aljukat
őszintén figyelmeztetnek minden poliészterre
az élet ruhacsipeszek puritánsága
fregolicsigák egyszerű játéka
a zsinórról lecsúszik egy matrac
tönkrement huzata /
egy zakó lehetetlen fejjel lefeléje
sehogy sem kapcsolódik
néhány bugyi autonómiája megerősíti
boldogtalan önszeretetük szegényes állapotát
egy pillanattal ezelőtt csipeszek
és egy zokni bal párjának öngyilkossága /
a halál olyan lehet mint a szomszéd
az elsőről aki felhalmozza ezeket a zoknikat
a túlvilág pedig mikor a gyerekei
felveszik őket
eszerint az élet egy mosógépből ered
kezdetben ott a hajtóerő a ránc a hegyképződéstan
az élet indítóoka
a vasaló pedig isten akinek szent könyve
a használati útmutató
az egyház a folteltávolító
és a foltot mind viseljük – gyári hiba –
mert el kell adni a mosószereket
az idő múlása egészen
a boldog és centrifugális katarzisig be van programozva
és végül bármelyik szerencsétlen anorák
bármelyik nyomorult lepedő
esik le arról a zsinórról
nem foglalkozik többet a törékeny fregolicsigákkal
és egyértelmű hogy az az utolsó vénasszony
aki persze az első is hiszen az elsőn lakik
a lichthof mélyén várja hogy mindent lásson
hogy kinyithassa nekünk végtelen lakása ajtajait