Nem emlékszem, hogy sérültem meg,
De enyém a fájdalom,
Olyan hosszan kitart,
A sebet is elveszítem, ami szülte,
Mert egyikünk sem ismeri
Saját szeme szépségét
Míg nem mondja egy férfi,
Hogy Isten ezért teremtette a barnát,
Ez a férfi mondja azt is, azért él,
Hogy a leglágyabb részünket megérintse,
Arra utal, hogy testünk felszíne a selyem
Fokozataival mérhető. Őt fogom követni,
Amíg nem leszek kívül is olyan durva
Mint belül. Nem találom a mészárlás
Forrását, de tudom,
Az enyém milyen érzés, vele élek,
És néha használom is
Hogy az életet elvégezzem,
Mert az vagyok, amit a gladiátorok
Szerelmes férfinek hívnak – a szerelem
Túlélésünk egyetlen jele.

*

A szöveg eredeti megjelenési helye: Jericho Brown: The New Testament. Washington: Copper Canyon, 2016.