Fekete párduc
Sosem gondoltad volna, egyszer szín leszel
a belső falfelületekre,
amikor megnövesztetted bundádat, mint jégeső
hullt alá szakállad, púderpamacsból és eszpresszóból
inkább lett fekete, fekete, fekete
farkaskölyök-nyak, esthajnal és orosz kaviár.
Sosem gondoltad volna, milyen vad árnyalata lehetsz a
vakolt, beton, gipszkarton és glettelt belső falfelületeknek
amikor úgy érzed, kényszerítenek, vad legyél: tojáséj és
lila ködtavasz jelölője
így viszonyítva a már hamuszürke beat nemzedékhez
mániás, cuba librét szürcsölők
angyali érintése,
stoppolnak a
forró homok
és a pergamen tudatállapota között.
Sosem gondoltad volna, hogy a kék lagúna homokviharában,
az amerikai vidékeken íródott, chillis, napsütéses
versek egyszer majd egy indiánnyáron
hasonló rétegekbe szorítanak –
mint egy tekercset
nektárból és aranyból
és végül ennyi leszel, egy antik jóreggelt-üzenet
a túlfogyasztó generációnak a tányérján, egy gerezd grapefruittal,
haver.
***
A fordító jegyzete:
2017-ben részt vettem az Edwin Morgan Trust Nemzetközi Fordítóműhelyén Skóciában, ahol két másik tehetséges költő mellett Kate verseit is fordítottuk Szőllősy Balázzsal és Tóth Krisztinával. Kate verseiben főként a kísérletező jelleg fogott meg, nagyon jól ráérzett a vizuális költészet ízére, és éppen ezért hitelesen tudta annak elemeit beépíteni a saját munkáiba is. Többek között ezért akartam lefordítani a Beatnik című versét, mivel amellett, hogy az én első kötetemben is fontos szerepet játszanak a különböző színnevek, akkoriban a PPG Trilak Kft.-nél dolgoztam, ami az egyik legnagyobb hazai festékgyártó vállalat, amit talán kicsit sorsszerűnek is éreztem. A magyar fordítást mindenképpen Trilakos festékek neveivel képzeltem el és nem az angol márka fordításavial, mivel különösen tetszett a gondolat, hogy végeredményként a két versben szereplő színeket egymás mellé rakva is kirajzolódik a két nyelv/vers közti különbség. Szerettem volna kicsit beemelni a beat költészet hangulatát, ez alapján válogattam a színeket, és hagytam, hogy általuk sodródjon a szöveg. Jól rímel ez a mostani új, social mediában futó "Tell me without telling me" trendre, miszerint hogyan lehet úgy elmondani, megmutatni valamit (jelen esetben a fordítás árnyalatait, nehézségeit, valahol talán ferdítéseit is), hogy ténylegesen mondanunk kellene bármit is.
A szerző kommentárja:
Jó ideje érzem, hogy a talált szövegek (például kötésről szóló magazin, könyv tárgymuttója, e-mail üzenet, festékekhez készült brossúra, Ikea katalógus, könyvtári archívumok, internetes tartalmak, stb.) kulcsfontosságúak a munkámban.
Ez a vers úgy született, hogy festékes katalógusok között keresgéltem egy DIY munkához, mikor észrevettem a 'Beatnik' színt. Az első gondolatom az volt, hogy a beat mozgalom alapvetően letelepedés- és fogyasztó ellenes, biztos nem tetszett volna a képviselőinek, hogy egy terméket próbálnak eladni ezzel a névvel. Később jobban utánajártam a témának, és kiderült, hogy a Beatnik szó egy pejoratív kifejezés, amit egy újságíró használt először az ötvenes években. Tehát nem csak, hogy a mozgalom nevét használták a festék eladására, de ráadásul egy olyan formában, ahogy ők sosem hivatkoztak volna önmagukra.
Egyszerűen írni akartam egy verset, ami megmutatja ezt a perspektívát.
Órákba telt, mire végigböngésztem az összes brossúrát, hogy lássam, mik azok a színnevek, amik még passzolnának a témához (pl.: Fekete, Szofisztikált, Cukorrépa (angolul beet beat), East Village, Jazzy, Happy Daze, New York.) A teljes szöveg a színek szintézise, és a szavaké, amiket hozzájuk írtam, hogy adjak a színneveknek egyfajta sodrást. Emellett pedig kiemeltem a Wikipedia releváns mondatait, hogy beemeljem a versbe kontextust és magát a költészetet.
Úgy tűnt, hogy vizuálisan és költészetileg is működik az, amit így kaptam eredményül. Munkámat az is fémjelzi, hogy egyszerű, már-már naiv módszerekkel készült; ollóval, papírral és ragasztóval. Napokig tartott, míg türelmes munkával az apró papírdarabokból összeállt az egész.
A szöveg eredeti címe és megjelenési helye: Beatnik, megjelenés alatt
