A folyó kanyarulatánál

Mi ölte meg a nőstény kengurut, karcsú csontjai
miért úsznak most a víz színén, és hosszú lábszárát
miért mosta az elmúlás holdfehérre?
Állati lábnyomok a homokban, ahol valami friss vért ivott.

Múlt éjjel kutya vonított valahol,
egy húsáldozatra éhes kísértet.

Lenn, a folyó kanyarulatánál, mondják, az utolsó öregasszony,
vézna, fekete és örökké imát mormoló,
kagyló után kutatott, az övéi közben mind meghaltak.

A megduzzadt téli folyó
kövek közt kanyarog, és vad hangja nem múlik sosem.

Róka

Egy vörhenyes vágtázó
futását látom a szemem sarkában,
átvág a fagyott-vörös tisztáson,
úgy iszkol, akár a tűz.

Budawang viharfekete égboltja alatt
a bozontos farok vöröslő jelzőrakéta.
A gyertyakéregfánál
zizeg a száraz avar.

Róka, róka!
Mögötte a neve árnyékként sistereg.

*

A versek eredeti címe és megjelenési helye: Fox és River Bend, Collected Poems, HarperCollins Publishers Australia, 1994.