Újszülött bárányok

A kikelet sok jellel érkezik.
A tálak fent, a kerítés meg csálé
a szalma körül, minek fényei
barnásak, mint egy antik maradványé.
A boglárka a csillagjait hozza
a foltokon, hová a nap elér,
és összeállnak színarany csokorba,
ahol növekszik már a sok kökény.
A domb mögül egy kisbárány kipattan,
farkát csóválja, várja juhanya,
védett helyén a másik meg se moccan,
úgy fekszik ott, mint halott fadarab ‒
közel enged, négy lába mind kinyújtva,
akárha állni többé fel se tudna.

John Clare-hez

Hogy vagy, kedves John, otthonról mi hír?
Tavasz van, madaraknak fészke lesz.
A vörösbegy az ólhoz visszatér,
zöld szárnyat visel és piros begyet.
Az öreg kakas, a nagy tarajos,
hódít, nem minden tyúk tetszik neki.
Kukorékol, s mit a seprű hagyott,
a lehullt morzsákat szedegeti.
Disznó horkol, könyvárus érkezik.
Egy fiú a kertből odasiet
virágok közt hagyva játékait,
és máris egy könyvecskét nézeget.
Sok kép van benne, csupa izgalom,
s Óriásölő Jack híres nagyon.

*

A versek eredeti címe: Young Lambs; To John Clare.