Házassági triptichon (részlet)
Házassági triptichon (részlet)

2. panel: nyugtalanság

Nem lehetek veled minden pillanatban.
Mások vannak veled,
mint folyóban tükröződő alakzatok,
ahogy növekszik a víz
hajós és part között.

Dolgok töltik meg a távolságot.
Arcok, nevek, ajándékok, gesztusok,
néha a távolléted,
morbid csendjeid,

távolsági telefonhívások,
amikor én mondok valamit
te pedig valami mást felelsz.

Tudom hogy külön szigeteken vagyunk,
és vérholdakat kenünk
az éjjelek sötét maszlagjába.

Széthasítja a szívem,
emlékezetet sebez,
vágyódást tetovál,
és én maradok, vérzek.

Bár ne így történne.
Bár földműves lennék az utca túloldalán.

Ez a globalizáció.
Saját térképe van, hogyan illeszkedjen
a szívek közti távolsághoz
egyetlen tiszta vonalban – Schrödinger macskája.
El kell fogadnom folyamatait és vereségünket.
Lehetsz a feleségem, az ő barátnője, vagy sokaké.

Félhold –
jégcsapok a jegygyűrűmön

A vers szerzőjéről
Rochelle Potkar (1979)

Angolul alkotó indiai író, költő.

A fordítóról
Nagy Hajnal Csilla (1992)

Makói Medáliák-díjas költő, író. Legutóbbi kötete: Miért félünk az őrültektől (Kalligram, 2016)