Egy jó verseskötet legyen olyan,
mint egy láda tengeri hal.
Friss, tápláló foszfor- és kalciumforrás.
Vagy bűzlő gránáttűz,
amitől fejvesztett menekülésbe
kezdünk, miután kitör a pánik,
egy láda rothadó hal elszenesedett halfejekkel,
fogakkal és éles szemekkel.
Egyik a kettőből.
És ilyennek kéne lennie
– akár egy jó verseskötet –
az életünknek is.

*

A vers eredeti címe és megjelenési helye: 12 sardinas viejas para consumo inmediato. In: Montañas en la niebla. Poesía vasca de los años 90. (Barcelona, 2007)