ÉNEKESMADÁR

II. Tűz

Chitum nyomorék néger ácsa
Poloskát zabált és igéket szórt.
Volt egy kopója ami
Döglött csirkéket csent éjszakára.

„Kenj disznózsírt a tölgyfára,
Csórj nekem whiskeyt és kátrányolajat,
És csirkéd ez a dög megtalálja.”
Szükségem volt a madárra.

„Merevgörcs vagy penicillin ugyanaz,
Öld a csirkét és megszűnik a panasz”
Hoztam a négernek egy üveg gint
Ő meg elküldte kutyáját a szárnyasért.

A Nagyhasú elmondta hogy esett:
„Fröccsent a vér mikor az a csirkefogó
Chitum darabokra lőtte az én
kajla nyakú csirkehozó kopóm.

Fekete szúnyogok poshadtak a vérben,
Néhány már elsüllyedt, vágtam kerítésdrótot
És behúztam őt a Gyémánt Erdő mélyébe.”
Kezem és Chitum boltja aznap éjjel leégett.

A MÚLT ÉJI HAJÓI

Mindig nagy sötét volt

nyílvesszőhordaként
kifelé tolulva

A múltban megannyi hajó

orrukon nőket hordozva
mint tőkéken függő szemgolyók

Az égő hajók

melyek orrfájukkal
álmok combjai közé hatoltak

Fülemet földhöz tapasztva hallom
a közelgő szurkos torzókat

a vízbe
éjjelt barázdálva

feltámad a szél és
fanyar fájuk szaga orromba

tolul a farvízen
hagyjatok magamra

Éjszakáról éjszakára

mint gyomormélyen átszelő
alvó pengék

jönnek a síri hajók

A FÜRGE CSELLE

Ha fejét
összenyomom,
a szemek
csillagokként
pattannak szét.
Fejhullámai
a holdat is
megrengetik.

*

A versek eredeti címe: The Gospel Bird (II. Fire); The Nocturnal Ships of the Past; The Minnow