Egycsapásra messze a föld nőies ketyegésétől Agello Castoldi és én
2-300 méter magasan nyeljük hevesen a szép fodrozódó tavat
amikor végül győzedelmesen belépünk 700 km/órás sebességgel
a Kilométerek Bajnokainak nagyhírű táborába. 

Vúúúáááá
Vúúúúáááá
Vúúáááááá 

A légkör önkívülete ahogy lassanként széttárja kemény oly
kemény sima türkiz combjait íme megnyílik a kiszámíthatatlan
roham felé tárulva vággyal vattakék haraggal mélyére hatolok. 

Arcommal halántékommal feszülök neked és bőrsisakommal
trópusi örömtől izzó gyászos súrlódás elbírok veled te hajtómű
te különös irdatlan természetfeletti szööörny le akarsz teríteni
össze akarsz zúzni metsző fogaskerekeiddel lüktető vezetékeiddel
melyek szikrát szikrázva szikráznak míg hatalmas tűz nem lesz. 

Én én én vagyok a legerősebb a te haragod ellen. Ki mondja
meg neked ha nem én hogy merre menj! 

Vadul eltörölni a teljes grandiózus láthatárt felére csökkenteni
a Garda-tó pompáját. 

Micsoda öröm hogy átugranád a Földközi-tengert akár egy türkiz-
kék mosdótálat melyben fürdőt vesz s nézi magát a nap kecses oválisa. 

Még a hegyek is harapni akarnak a szél fogaival belőlem és légi-
költeményem vázlataiból a hegyek karácsonyi ajándékdobozok
hófödte fedelei mi kipattanunk lázadó játékszerekként paravánok
kristályok és kagylóselyem lázas kavarodásában. 

Vúúúúúááááááá
Vúúúúúúááááááááá
Vúúúááááááááá 

De már árad lelkemben a hullámzó illatos gyönyör a szenvedély.

*

A fordító jegyzete:

A verset a költő Francesco Agello (1902-1942) pilóta tiszteletére írta, aki 1934-ben egy Macchi-Castoldi M.C. 72 (tervezője: Mario Castoldi) típusú, dugattyús motorral hajtott hidroplánnal elérte a 709,202 km/órás átlagsebességet a Garda-tó fölött repülve. Rekordja a belső égésű motorral hajtott hidroplánok kategóriájában máig megdöntetlen.

 A vers Marinetti előadásában itt meghallghatható. 

*

A vers eredeti címe és megjelenési ideje:L’aeropoema di Agello: 700 all’ora