Lukilliosz

Élethű festmény

Falfestményt látott a „vitéz” Kalpurniosz egyszer.
     „Tengeri ütközet” – ez volt odafestve fölé.
Elsápadt és földre hasalt, berezelve kiáltott:
     „Trójaiak! Kegyelem! Én megadom magamat!”
Megtapogatta magát, hogy nem sebesült-e meg, él-e.
     Élt. Váltságdíját gyűjti azóta is ő!

A gyanú

Hogy ne legyen feltűnő, megnősült, s a piacra
     ment ki Apollophanész szertekiáltva a hírt:
Holnap az asszony szül! Nem szült azután se az asszony.
     Gyermek nem született, s megszületett a gyanú.

Realisták

Megmérkőzött Phaidrosz, a kalmár s Rhúphosz, a festő,
     hogy hűbben melyik festi a helyzetüket.
Rhúphosz a festéket sietett kikeverni azonnal,
     s egy nyugtát körmölt Phaidrosz a válaszaként.

A bokszbajnok áldozata

Aulosz, a bokszbajnok, neked adja, Zeusz, koponyáját,
     csontjait egyenként szedve ki rakja eléd.
Hogyha netán Nemeát sikerül túlélnie, akkor
     megkapsz pár csigolyát, még ami benne maradt.

Az örök bokszoló

Végre Kleombrotosz úgy döntött, nem bokszol: elég volt!
     Megnősült. S otthon újra a ringbe került.
Vén felesége kupán veri, képen dörgöli, mint egy
     bokszbajnok! Pihenő volt csak az egykori ring!
Hogyha kicsit szusszant, jön a nő és hergeli, küzdjön,
     hogyha meg üt, kap azért, mert olyan elvetemült! 

*

A szövegek eredeti megjelenési helye: The Greek Anthology, Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts – London, 1993. I–IV. kötet. Loeb Classical Library.