Dominika Moravčíková: Strečnói ház, kert.
Fotó: Pexels
Dominika Moravčíková: Strečnói ház, kert.

Nagymama elutazott
két hétre a gyógyfürdőbe.
Másnap váratlanul megjelent nálunk egy idegen asszony,
körömvirágot szedni jött a kertbe.

(Nagyon dicsérte, kenőcsöt főzött belőle.)

Aztán egy férfit találtam bent a házban:

azt mondta, eltévedt, és fogalma sincs, hol van: de én tudtam,

hogy szándékosan jött be, levette a cipőjét,
az utcán is érezhető szagot követve
valami konkrét ételt
vagy tárgyat keresett.

Mintha a házunk vonzaná az idegeneket –
ők pedig csak arra vártak, hogy őrizetlen maradjon.

Másokat táplál, minket pedig csak éhséggel vendégel meg.

*

A vers eredeti címe: Strečniansky dom, záhrada.

A vers szerzőjéről
Dominika Moravčíková (1993)

Szlovák költő, író. 

A fordítóról
Izsó Zita (1986)

Gérecz Attila- és Václav Burian-díjas költő, drámaíró, műfordító, az 1749 szerkesztője. Legutóbbi kötete: Bekerített erdő (Scolar Kiadó, 2022), legutóbbi fordítása: Rafael Pinedo: Plop (FISZ-Kalligram, 2019).