(Csend volt morzsa-fehér) 

Csend volt morzsa-fehér
az asztalnál
töretett meg az életünk
és senki
még véletlenül sem
súgta volna a másik fülébe

Keljünk fel
befalaztak bennünket

(Nem szedtem volna virágot soha)

Nem szedtem volna virágot soha
hogy ne vegyem
hangját
egy olyan Krisztusnak
aki összecserélte
a hajtást egy kereszttel

itt ahol a siralmak siralma
énekké válik
hogy megszaggassa a firmamentumot
nincs árnyékfoszlány

egy nevet keresek mely nem hív engem

*

A versek eredeti címe és megjelenési helye: (non l’avrei mai colto il fiore); (era un silenzio bianco di mollica); in: L’ossario del sole (Passigli, 2007).