Az inuit-én emlékezik:
a képek a tükörben közelebb vannak mint a
bőrkajakom mutatja. Tengeri só vájt/a
vasérccé kalapált hó füstölt hering.
Ahogy evez/ek újabb lebegő tetem
foltos emberirha egy narvál halad el
a türkiz jéghegy mellett.
A kitépett metszőfogak a hullámzó vértől foltos szalagok
egyetlen agyarrá sorvadtak. Elhalad/ok továbbevez/ek
a tenger szürke és fodrozódó skarlát vizének falai között.
Vérfürdőnk olajjal gyújt kanócot a fénylő iglukban
a sarki partvidéken a kivetett
üres kékeszöld kólásüveg- úszók mellett
az úszók egy feslett húzóhálóhoz vezetnek abban
lila polipcsápok markolják a visszapillantókat.
Továbbevez/ek.
Kilenc lábnyi agyart vontatva húz vércsíkot
átdöfi az üveget és pislog. A szemhéjak elhúzódnak a domborított
Braille-kötél elől: alkuk. A dobhártyá/mban megszólal egy
régi torokének
szikkadtan akár egy napfolt.
Továbbevez/ek.
Az ózonréteg nyílt császármetszésében egy fehér óriás
néz át kötél szegte koszos hajóablakon
magához veszi a kis inuitot mint a pettyes medúza kiszívja
belőle az ősi vért és föld alatti zászlókat aggat a Sarkcsillag alá.
Továbbevez/ek.
A vergődő karibu/m átszökell a Bush-törvények felett a sötét holdfényben.
A malamut/om körbefutja a sarkvidéket
az éjféli vihar előtt.
A gyűrűsfóká/m jövőlátó rímpárokat ugat egy ovális
kóstoló-
teremben
fehér oszlopok és dohos megsárgult törvénykönyvek között.
Továbbevez/ek.
Elér/ek a Beaufort-tenger partjához kiköt/ök a kajakkal
látja/om a háromréteg örökfagyban ott ahol a tenger és a föld egybeolvad
inuit csontvázak lebegnek mint málló uszadékfa-szövet
és ahogy ereszkedik az Égi Sas úgy lapátol/ok
lapátol/ok és inat nyomkod/ok a föld
bordázott csontjaiba.
*
A vers eredeti címe: Her/My Arctic: Corpse Whale
