A betegség tán
nem is létezne
ha a beteg
egy pillanatban
sorsszerűen nem lesz
szerelemes
éppen
a saját betegségébe.

Elég volt a pillanat
hogy elszunnyadj a padon
a délutáni látogatások idején
ami ismét
pontosan délután négy után
ma is lejátszódott
mint valami fásult körmenet
emelettől emeletig
ajtótól ajtóig
folyosótól folyosóig
némaságtól némaságig
amely, amikor végre mindenki megérkezett
és a szobád előtti padon
alvás közben rád találtak
egyre nyomasztóbbá
és nyomasztóbbá vált.

*

A fordító jegyzete:  

Delimirről sokáig nem tudtam, hogy rejtélyes betegségtől szenved. Senki sem tudta megmagyarázni számomra, pontosan milyen kórt vonszol magával. Versei pszichoszomatikus karcolatok, a baranyai melankólia röntgenfelvétele. Nem véletlenül vonzódik Delimir Tarr filmjeihez: nincsenek hegyek, magaslatok, hanem végtelen menetelés a díszeitől megfosztott tájban, a kórházi körmenetben, a lét ready made-jében.