Bjanka Alajbegović versei
Fotó: Bruno /Germany képe a Pixabay -en.
Bjanka Alajbegović versei

szív

megkövesedett fájdalom, egy sírkő, amelyről a gyereked integet,
belém költözött, amikor  jelentették, hogy a szíved összetört,
szaknyelven, infarctus myocardii,
eszembe jutott egy bölcsesség egy gyerekkönyvből
a ceruza hegye törékeny
ezért mindig újra kell hegyezni
írta egy gyermek, akit már sosem ismerek meg,
miként a te összetört szíved sem fog
az én gyerekemben dobogni

  

mérhetetlenül

egyik ember sem, akikben kereslek, nem érett meg
a dohospince-ízű nyelvhez,
senki úgy nem mosdat, senki úgy nem nyugtalanít,
a nő, akit belülről érintesz, az én nőm is, mindegyik
kedvesed számomra teher, az őrület súlyos lírája,
a mi újság kérdésre adott válasz nélküli nem-birtoklásé,
a tekintetedben, mint egy varázsgömbben, nézem ahogy
vágnak belém, élettelen testszövetbe, vörösségem
véralvadéka az üveghez tapad, majd még mélyebbre hatolnak, nyelved
melegével teljesen hiába és mérhetetlenül, annyira
ügyetlenül és jelentéktelenül, mint ajánlásaink a könyvekben

a kedvesem Nietzschének képzeli magát

csupa szent titokzatosság, szuperfüggetlenség
mozdulatlanságával, levertségével csábító
mint valami még ismeretlen mássággal
kiürített bestiárium
mint egy szupermarket polca
szilveszter másnap reggelén
feneketlen, gyönyörű szemével
önmagába meredve

az érzelem, dekadens, mondja
az opera annyira bourgeois
az előjáték annyira passe
ergo
az én kedvesem maga a
megtestesült félreértelmezés

és mégis átölelem
hogy túléljen
egy kicsit
szálljon

***

A fordító jegyzete:

Mennyit bír a szív, ha eltompul, és milyen életet ír, ha olykor nem hegyezzük újra? Szarajevói költőnőnk kitűnően szemlél és hibátlanul fogalmaz, három verse a férfi-női viszony lírája, izgalmas, női perspektívából éreztet és szemléltet.

Mindannyiunk bizonyos szinten egyfajta megtestesült félreértelmezés. A szuperfüggetlenségre törő célok elérésének mennyi értelme van ma, a mindent átható, mindenkit bekebelező, huszonegyedik századi kapitalista spektákulumban? Az ember feletti ember ideológiájának hatékonysága a társadalmi zajlásokon, a történelmen kívül csakis iróniával értelmezhető. Vajon a radikális póz is diszkréten bájos? A harmadik vers hőse a kiürült ideológiai bestiáriumok radikális híve. Felmerül az alapkérdés: az árral úszás, vagy a kint levés, mi a passé ma? Esetleg lehetséges egy harmadik út? Bjanka Alajbegović kérdez, szemléltet, éreztet, kitűnő kortárs bosnyák költészete magával ragadó.

*

A szövegek eredeti megjelenési helye: Bjanka Alajbegović: Srčane saturnalije. Zenica: Vrijeme, 2019.

A vers szerzőjéről
Bjanka Alajbegović (1983)

Bosnyák költő.  Legutóbbi kötete: Srčane saturnalije (Szívszaturnáliák, 2019).

A fordítóról
Lenkes László (1979)

Újvidéki születésű műfordító, író, zenész.  Három fordításkötete jelent meg, 2017-ben Babits Mihály műfordítói ösztöndíjban részesült.