Időről időre változtatni kell valamin
Az életedben. Például felébredni
Reggel és kimenni a hűvös erkélyre,
Marlborót szívni és gondolkodni.
Gondolkodni erről a sűrű ködről, a kora reggeli
Buszokról, az újabb repedésről
A kapcsolatunkban. Egyszerűen az őszi reggeleken
Jelentősen csökken a láthatóság, erről van szó
Nagyobb távlatokban, úgyhogy kevesebb
Dologra van lehetőségünk rálátni, mint valójában,
Ha van valójában, mondod magadnak.

Csak a reggeli gondolkodás nem megy, főleg,
Hogy a verseim az utóbbi időben nagyon „stabilak”:
Nem erőltetett a hangjuk és nincsenek bennük felesleges rímek, sűrűek,
Mint ez a köd, és tartósak, mint ez az eső.

Végülis gondolkodni – amíg ég a cigi, amíg
Fő a kávé, amíg alszol – olyan, mint valamilyen
Tiltott dolgot csinálni, mint valamilyen
Ősi rítust vagy
Érthetetlen szertartást végezni.

Az éjszakai szex és az izzadtságszag után
Rendkívül nehéz ezen az erkélyen gondolkodni.
Ilyen pillanatokban lehetek biztos
A gondolatok anyagszerűségében, cinkrúdként
Állnak a fejemben.

Kócos hajjal, cigivel a számban
Azon tűnődöm az erkélyen, hogy Majakovszkij vagy Bulgakov könyvét
Vegyem meg, látom a fák ágain a helyet, ahol tavasszal megjelennek
A rügyek, és te majd meglepően szellősen öltözve fogsz
Sétálni, szédítő szagát várva
A rothadó gesztenyének.