verőfényben ülsz lábad keresztben
tárt karokkal repülök feléd
a nap lábaidnál hever
parányit meghíztam
szerelmem
légiesen szeretnék suhanni
lebegve mint hegyi tündér
szárnyalni mint szél hűvöse
könnyedén mint enyhet hozó álom
mint a kecses örmény nők
kik éterien lépkednek
szaladni hozzád magamat feledten kedvesem
magad vagy a nap ahogy ott ülsz
szádban a kávé íze
tekinteted a távolban
szeretnék szállni gondtalan
fényed felé kedvesem
hasamat behúztam
ám hájredők csillognak
dörzsölődnek combjaim
nem az vagyok ki voltam
parányit meghíztam
sem tündér
sem szellő
sem álom
mi voltam egykor
s méltóságteljes nő
sem vagyok immár

*

A vers eredeti címe:  էլ առաջվանը չեմ