Fények 

Lehetne enyém
az egész.

Mondhatnék
bármit.

Bárcsak bosszút
állnék.

Itt vagyok.
Még itt.

Mikor
történt meg.

Hol volt
mindenki.

Bárcsak bosszút
állhatnék.

Most pedig
elmentél.

Senki se
akar maradni.

Itt vagyok én.
Itt vagyok én.

Pestis 

Mikor a világ dögvész lett, egy
zord, zavaros járvány,

mikor férfiak, nők, gyermekek
pusztulnak értelmetlenül,

mindenre időtlenül, egy
kínzó rohamban, belül –

mint ahogy gyerekkorom
látszólag oly messzi leprás

páriái ott álltak az utcavégen
elvont függönyök, zárt ajtók mögött -

senki sem állt velük szóba, nem
ölelték őket többé, nem várták

mi lesz ezután – ahogy most azt
gondoljuk, új nap virrad megint,

ahogy halvány fényét kutatjuk azt remélve,
ők még ott állnak, mi pedig közeledünk.

*

A versek eredeti címe: Lights; Plague