A szokatlan gondolatok csupán a filozófiai társaságokban keltenek feltűnést. Ahhoz, hogy békében éljenek önmagukkal, az embereknek csupán közhelyes eszmékre van szükségük.

Azoknak, akikben elég kíváncsiság van, a napi bevásárlóút is felérhet egy amazóniai utazással.

A bölcs azzal nyűgöz le, hogy nem kíváncsi – tudja, hogy nincs semmi új a nap alatt.

Ha a bábok beszélni tudnának, egy szót sem szólnának.

Azért kedveljük az állatokat, mert sejtjük, hogy nincsenek illúzióik.

Nehezen boldogulsz az írókkal, mert mindegyikük kiváló véleménnyel van önmagáról.

Van, aki azért vakul meg, mert túl sokáig él a sötétben. Más pedig azért, mert a napba néz.

Van, aki azért ír, hogy megszabaduljon a démonoktól. Más meg azért, hogy megidézze őket.

A szenvedély nélküli emberekről azt lehet feltételezni: egész életükben csupán arra vártak, hogy mumifikálják őket.

Még a gazemberséghez is kell némi hivatástudat.

*

A fenti aforizmák szerzője, Ciprian Vălcan román esszéíró, filozófus és egyetemi tanár Párizsban, az École Normale Supérieure-n, a Sorbonne Egyetemen és az École Pratique des Hautes Études-n végezte filozófiai és irodalmi tanulmányait. Olyan kiemelkedő kortárs francia értelmiségiek irányítása mellett dolgozott, mint Jean-Luc Marion, a Francia Akadémia tagja, és Jacques Le Rider, francia germanista és történész. Filozófiai világlátására mély hatást gyakorolt La Rochefoucauld, Chamfort, Rivarol, és honfitársa, Cioran gondolkodása. A ciorani paradoxon az emberi létezés kettősségét tükrözi, az élet abszurditása és a létezés szükségszerűsége közötti feszültséget sajátosan groteszk és gyakran félelmetes víziói oldják fel.

Vălcan kiváló doktori értekezést írt Cioranról az École Pratique des Hautes Études-n, emellett egy interjúkötetet is összeállított, amelyben 30 íróval, fordítóval és egyetemi oktatóval (köztük velem is) készített beszélgetéseket a francia-román filozófusról. Ciprian Vălcan azonban saját szellemi rokonságát közelebb érzi Lichtenberghez, Nietzschéhez, Karl Kraushoz és Elias Canettihez. Elmondása szerint Örkény István Egyperces novellái kulcsszerepet játszottak prózai szövegei stílusának kialakításában. Ezekben az írásokban szinte kibogozhatatlan egységet alkot a történetmesélés és az esszé, a filozófiai reflexió és az irodalom. Emiatt hasonlítják Borgeshez és Kafkához. Ciprian Vălcan olyan életművet hozott létre, amely nehezen kategorizálható, és a klasszikus irodalmi műfajok határterületein helyezkedik el, miközben belülről igyekszik dekonstruálni ezeket.