azt mondhatnám olyan szomorú vagyok mint tenger a kikötőben Te
azt mondanád hívd a napot az elárvult tanúk padjára Én
azt mondhatnám érzem a gyöngéd egyedüllétek száját Te
azt mondanád a konyhaasztal a konyhaasztal Én
azt mondhatnám behegedtem a törékeny óráktól Te
azt mondanád a szavak sohasem mentesek a meneküléstől Én
azt mondhatnám szelíden félek a rettegéstől Te
azt mondanád a gyerek eredet es akna egyben Én
azt mondhatnám szeretlek Te
azt mondanád ki simogatja csodálatos sebeid Én
azt mondhatnám a halál egyre jelenvalóbb lesz Te
azt mondanád egyszerűen megvan a hivatali beosztása Én
azt mondhatnám hogyan él mint harcos Te
azt mondanád szelidítsd meg saját vad ösztöneidet Én
azt mondhatnám hogyan látnak anyák apai tekinteteket apákban Te
azt mondanád a lélegzet becsomagolja a lélegzetvételeket Én
azt mondhatnám néha tényleg odafigyelsz rám Te
azt mondanád ne tedd a szád a füledre Én
azt mondhatnám testpénz@ világ egyszerűen rímel Te
azt mondanád a költészet a nyomor egy darabja Én
azt mondhatnám te vágy@időmetafora vagy számomra Te
azt mondhatnád az órák is csak meztelen lábak Én
azt mondhatnám a kenyér, a kenyér állott Te
azt mondhatnád az utolsó ing szabad a táskáktól Én
azt mondhatnám megismétlődsz magadban @ bennem Te
azt mondhatnád a napok összefonódnak minden éjszaka Én
azt mondhatnám fogalmad sincs a túracipőinkről Te
azt mondanád a fecskeszíved a fecskeszíved Én
azt mondhatnam a szárnyak megsérültek Te
azt mondanád a kéz érez minden hiúságot Én
azt mondhatnám senki másról nem álmodom csak R:ólad Te
azt mondanád az illúziók sem ismerik az utolsó fűzfákat Én
azt mondhatnám hol vagyunk mi okból hogyan miért Te
azt mondanád felejtsd el a feleletkérdéseket Én
azt mondhatnám magyarázd el nekem ezt a verset Te
azt mondhatnád 1+1=1 @ nem egyenlő 1 Én
hirtelen nem tudnék mit mondani Te
azt mondanád na akkor- da capo! Én
azt mondhatnám / na rendben Te
azt mondhatnád hallgass es táncolj
táncolj ide mint t:úrázónyelv
@ csókolj meg
*
A vers eredeti címe és megjelenési helye: Pas de deux, megjelenés előtt
