"Mint a legtöbb ember a szigeten, ő is polgári kötelességének tartotta, hogy a saját körén belül irányítsa egy ravatal építését – diófából és ezüstből készítették, tizennégy nap alatt –, hogy aztán rátegyék a legfiatalabb tagjukat, megkötözve és bekötött szemmel, gyertyákkal a ravatal két végén. Legalább egymillió másik emberrel együtt kigurították ravatalukat a kijelölt éjszakán a legközelebbi tengerpartra. Ahogyan remélték, a sziget így körös-körül meg lett világítva, és látszott a nagy földről – egy egész néma, fénylő nemzedék –, és a nagy föld látta ezt, ahogy a Bitorló is, de mindez szemernyit sem változtatott semmin."

Zadie Smith: A hernyó (M. Nagy Miklós fordítása)

A novella teljes terjedelmében itt olvasható.