„Huszonegy éjszaka nem aludtam már.
Biztos voltam benne, hogy a világon a legszebb dolog az árnyék, az árnyék milliónyi elevenen mozgó formája és kacskaringója. A komódfiókokban meg a szekrényekben meg a bőröndökben árnyék van, és a házak, fák meg kövek alatt is árnyék van, és árnyék van az emberek szemében, mosolyában, és sok-sok-sok kilométernyi árnyék a föld éjszakába borult oldalán.”

Sylvia Plath: Az üvegbura (Tandori Dezső fordítása)