„(…) jaj annak, aki tűzzel játszik: tele lesz a marka hamuval; jaj annak, aki átengedi magát a lángolásnak: az álmatlanság stigmáját viseli majd; jaj annak, aki e gyanús tűzifa hasábjainál melengeti a hátát: mindennap bűnhődni fog; jaj annak, aki elbukik, de kéjjel időz a bukásban: ő elevenen égettetik; jaj annak, aki lármás kiabálásával edzi a torkát: nyögéseit tovább fogják hallani; jaj annak, aki elébe rohan a változásnak: csupa vér lesz a keze; jaj annak a bujának, aki mindent élénk színekben akar látni, s erős érzésekre vágyik: gipsszel lesz tele a keze, vagy hideg, fehér csontporral, talán kripta porával, de mindig a nagy tarkaság és a magas izzás tagadásával.”

Raduan Nassar: Kőbe vésve (Lukács Laura fordítása)