„Farmerban van, és Tom meg én fogjuk egy-egy zsebét, nehogy kiessen, Molly meg mibelénk
kapaszkodik, aminek semmi értelme, de azért aranyos. A családom, gondolom. Csak ennyit. És aztán,
hogy menni fog. Elboldogulok ezzel az élettel. El én! Olyan szikra ez, melyet dédelgetni akarok, az élet
egy kis moccanása a lemerült akkumulátorban; de épp a legrosszabb pillanatban szemembe ötlik az
éjszakai ég David mögött, és látom, hogy semmi sincs ott, semmi.”

Nick Hornby: Hogyan legyünk jók? (Fordította M. Nagy Miklós)