„Teljesen haloványak, a szóba merített hálók.
A halászok énekelve eveztek
nyugaton — és a könnyű nagy hálók
lemerültek a halakhoz a mélybe.
Fent a mész fénylőn, lent a csupakéz
halászok énekelve.
Kifelé dagadtak a bárkák, az orruk
ablakként nyitva a sónak.
A szóba merítve, teljesen haloványan, a hajóorr
rímelt nyugaton a mésszel, melyet a halászok
evezőikkel hajtottak, fennhangon énekelve, ki
a fénybe. A napba, a sóba.”

Herberto Helder: Teljesen haloványak (Hárs Ernő fordítása)