„A fákon fekete gyümölcsök lógtak, édesek, mint a méz. A talajon heverő száraz magvakon a tekervények mint apró, rothadt agyak. A pad vörös létől maszatos. A vizek erős lágysággal mormogtak. A fa törzsébe egy pók pompás lábai kapaszkodtak. Nyugodt volt a világ kegyetlensége. A gyilkosság elmélyült. És a halál nem az volt, aminek gondoltuk.”

 Clarice Lispector: Szerelem (Bense Mónika fordítása)