„Mert létem szép, de borzalmas. És szép, mert borzalmas.
Borzalmas, borzalom, borzalomépítmény.
Meggyógyítani egy beteget, az bűntény.
Mintha szétvernénk az életnél jóval satnyább poronty fejét.
A csúf félre-cseng. A szép rohad.
(…)
felforrt tej leszek,
tetőtől talpig ópium.
Hiszen
a kokain egy csont,
a heroin egy felsőbbrendű ember csontból.”

Antonin Artaud: A betegek és az orvosok (Szabó Marcell fordítása)